Csang Csien diplomata javaslata a si-csi följegyzésében

„Mikor a hsziung-nu közt éltem hallottam, hogy a vu-szun királyát k'un-monak nevezték. Kun-mo atyja a hsziung-nu nyugati határai mentén egy kis ország (fölött uralkodott). A hsziung-nu megtámadta és megölte atyját. Kun-mót élve magára hagyták a vadonban. Egy varjú húst hozott a csőrében és fölötte röpdösött. Jött egy farkas és megszoptatta. A san-jü csodálkozott, szentnek gondolta és magához véve fölnevelte. Mikor felnőtté cseperedett (a san-jü) csapatok élére állította. Gyakorta kitüntette magát. A san-jü Kun-mónak visszaadta atyja népét és utasította, hogy mindörökké védelmezze a Nyugati Területeket(?)(*4). Kun-mo egybegyűjtötte és istápolta népét, majd a környező kis országokat támadgatta. Többtízezer harcban gyakorlott íjásza lett.

Mikor a san-jü meghalt, Kun-mo népét vezetve messzire vándorolt. Függetlenítette magát és nem volt hajlandó többé a san-jü udvarába menni. A hsziung-nu válogatott csapatokat küldött ellene, de nem tudták legyőzni. Szentnek tekintették és elkerülték. Így továbbra is vazallusként kezelték, de nem indítottak ellene nagyobb hadjáratot.

Most tehát újabban a Han súlyosan szorongatja a san-jüt és a hun-ja (király) korábbi területe üres és néptelen. A barbárok természetük szerint sóvárognak Han javai után. Ha most kihasználjuk ezt az alkalmat és megvesztegetjük a vu-szunt, hogy keletet betöltsék és a hun-ja (király) régi területén élve testvériségre lépjenek a Hannal, akkor valószínűleg beleegyeznek. Ha beleegyeznek, az lemetszi a hsziung-nu jobbját. Ha szövetséget kötünk vu-szunnal, a Ta-Hszia körüli népek nyugaton mind meghívhatókká válnak, hogy eljöjjenek és külső alattvalóink legyenek.”

(Si-csi 123.19-20.)