Fényes nappal, személyvonatmentes időben jön egy teher Pest felől. Osztrák papír a kezemben és nem lehet az átmenőben 5 perc alatt váltani, VB-t átkapcsolni (nem több idő, max. ennyi), mert ............ ez egy lehetetlen feladat.

Bizonyos vonatoknál nem az. Öt perc sem kell.

Vannak ötszámjegyűek He-ben (egy német autóipari cég győri üzemegységét szolgálják ki), ahol bizony hamarabb megvan a váltás, mint a bordó ingán, vagy a butuskán. Az éjjel csak azért mentem vele kitérőben a személyben, mert az egyenesben állt egy Dacia-ból kisorozott kocsi, rendőrségi felügyelet alatt. Még a temetkezési vállalkozó furgonja is megvárta azt a vonatot, addig nem ment a delikvensért a helybenmarasztott CFR kocsihoz.

Tehát motiválható a társaság, csak úgy kell hozzáállni.

A többivel természetesen max. egyetértek, az egész hegyesi hóbelevanc megérett egy kiadós szőnyegbombázásra. És az csak növeli az ember rossz érzését, hogy látja, menne, ha akarnák. De b...nak rá. Váltunk, meg különben is, ki kéne menni vasat dobni, és az milyen messze van már, meg le is kell hajolni, többször is, stb...stb...

Persze, ETCS, amikor egy vágánnyal arrébb az ötös lassúmenet, meg a kéziváltó. Egy nagy paródia az egész, nem határállomás. :((

Még az általam nagyon nem kedvelt Pozsony-Ligetfalu is sokkal jobban adja elő, pedig...

Eleve utálat minden határállomás, valahogy olyan nyolcvanas évekbeli Ostblock-os fíling uralkodik, ahol az volt az önkényúr, akin tányérsapka volt, annak mindent szabadott, és mindenki a kegyüket kereste, és örült, ha nagynéha méltóztatták tenni a dolgukat.