Lutra Creative Commons License 2015.11.02 0 0 53

Talán nem számít szerénytelenségnek, ha leírom az alábbiakat...

 

Néhány éve -2012-ben- egy blog gazdája, aki szintén nagyon tisztelte és szerette Tacit, Kacatunkat, írásban búcsúzott el tőle.

 

Magam is lejegyeztem oda néhány gondolatot a kommentekben, amelyet most bemásolok ide.

Elnézést kérek, ha nem tartjátok ezt helyesnek...

 

....................

 

Karak50 2012.09.12. 16:05:32

...hittem abban, hogy a halállal nincs vége a létezésünknek.

Azt is szívemből reméltem, hogy szeretteink -ha már odaát vannak, azon a ki tudja milyen "túloldalon"-, látnak, érzékelnek bennünket, vigyáznak ránk és érzik mindazt, amit soha nem mertünk, vagy nem tudtunk elmondani nekik, amíg éltek. Nem mertük, vagy csak egyszerűen elmulasztottuk. Lustaságból, vagy csak azért, mert úgy gondoltuk, soha nem fogy el az idő, a mondandó, az érzés mindig átadható lesz....nem késünk le semmiről.

Lám, kicsi Kacat elment abba a másik világba, itt hagyott engem el nem mondott gondolataimmal és most már soha....soha nem pótolhatom azt, amit elmulasztottam addig, amíg élt, amíg velünk volt.
Pedig tényleg nem sok kellett volna hozzá. Egy kis elhatározás, feladása az "ejráérünkarramég" mentalitásnak és vonatra, buszra kapni....meglátogatni. Nem tettem, így aztán csak maradtak a szavak, a levelek, a közös verselés, amely dolgok persze -tudom- sokat jelentettek Tacinak is, de a szavak soha nem pótolnak egy kézfogást, egy baráti ölelést, a törődés valóságos megnyilvánulásait.

....minap valaki azt írta nekem, hogy szeretteink, amikor eltávoznak ebből a világból, alszanak, nagyon sokáig alszanak és egészen addig, amíg el nem jön ébredésük ideje, nem tudnak ránk figyelni, nem érzik szomorúságunkat, megbánásainkat és késői aggódásunkat sem.

...és én most valóban szomorú vagyok. Mert magamra maradok késői megbánásommal az idők végezetéig és most már abban sem bízhatok, hogy Kacat odaátról, abból a másik, titokzatos világból rám mosolyog és azt mondja:
"Ugyan kedves Karak, ne légy szomorú, hisz' semmit nem mulasztottál, nem késtél le semmiről! Egyszer majd találkozunk és akkor mindent, de mindent megbeszélünk egymással. Te csak verselj addig is, úgy, ahogy eddig is tetted, mert én, Kacat innen is olvasom ám azokat a költeményeket!"

Drága Kacat! Legyen számodra könnyű az a másik világban való lét, bárhol és bármi is legyen az!

Nyugodj békében.

Karak