Folytatva a történetet:

 

Szintén a mindenképp meglátogatandó programok közé szerveztük a Légierő Központi Múzeumát Monyinóban. A gyűjtemény Moszkva mellett található, a várost megkerülő autópálya gyűrűtől mintegy 22 km-re. Ha nem autóval van az ember, vonattal vagy autóbusszal viszonylag könnyen megközelíthető a helyszín. Mi a Moszkva - Noginszk között menetrend szerint közlekedő busszal mentünk. Izmajlovóból indulva bő egy órát vett igénybe az út, köszönhetően az óriási forgalomnak, és az elég gyakori megállóknak. Leszállás után, a buszmegállótól mintegy 15 perces sétával jutottunk a múzeumhoz.

 

Nem tartom magam a jó értelemben vett fanatikus „repülő őrültnek”, de azért kevésbé hozzáértőként is nagyon érdekel a téma. Na, ez a hely a repülés szerelmeseinek maga a valhalla! Azt mondják, kategóriájában a világ egyik legnagyszerűbb gyűjteménye! Lenyűgöző! 

 

Rögtön az első, alig néhány éve átadott épületben - ahol a jegypénztár is van, két csarnokban rendeztek be tárlatokat. Itt leginkább a II. világháború idején szerepet játszó géptípusokat, motorokat, fegyvereket, stb. lehet megtekinteni. Az első képen, a főút mellett, a Légierő Akadémia területének egykori déli bejárata.

 

   

     

Az igazi durranás viszont ezután jön. Nagyjából 12 hektáros területen rengeteg technikát csodálhatunk meg. Egyes források több mint 170 gépről írnak, bevallom, én nem számoltam őket. A kollekció értékét még inkább növeli, hogy sok-sok ritkasággal találkozik az ide látogató, hiszen számos prototípust, kísérleti darabot, vagy csak alig néhány példányban legyártott típust állítottak ki. Noha nem vagyok szakértő, néhány érdekességet azért megemlítenék.

 

Szuhoj-100-as, vagy T-4 néven ismert szuperszonikus kísérleti repülőgép. Felderítő illetve csapásmérő (stratégiai bombázó) feladatokra tervezték, de végül soha nem került sor a sorozatgyártásra. Mindössze 10 alkalommal repült a hetvenes évek első felében. A főként titánból és acélból készült gép feltűnően hasonlít a polgári Tu-144-re, bár annál valamivel kisebb. Érdekesség, hogy a tesztpilóta, Vlagyimir Iljusin, a híres tervezőmérnök Szergej Iljusin fia volt.

 

 

Összesen csak két példány készült ebből a monstrumból, az egyik itt Monyinóban látható, a másik Moszkva egyik elővárosában, a Mil helikoptergyár területén (55° 40’ 02”  37° 55’ 56”). A Mi-12-es, méreteit és szállítókapacitását tekintve is, a legnagyobb helikopter, amit valaha készítettek.

 

 

Speciális csúszótalpakkal ellátott, Sz-26 névre hallgató, kísérleti Szu-7-es. A ’60-as évek derekán végeztek sikeres teszteket a géppel, amely így képes volt laza, vagy akár egyenetlenebb felületű talajról is működni. A talp speciális kialakításának köszönhetően betonra is le tudott szállni.  

 

 

Többek között a szovjet űrsikló programhoz használták ezt az egyedi kialakítású repülő szerkezetet. A MiG tervezőiroda 105-11-es számú „termékét”/”gyártmányát” (изделие 105-11) - ahogy hivatalosan nevezték, különféle aerodinamikai próbáknak, kísérleteknek vetették alá.

 

 

A különlegességek mellett, természetesen, a laikusok által is jól, vagy legalábbis jobban ismert gépek között lehet sétálgatni, bámészkodni. A következő fotókon - egyebek mellett - olyan technikák láthatóak, mint a Mi-24, Szu-35 (Szu-27M), Mjasziscsev 3M, Tu-22, MiG-29, Mi-10K, MiG-31, MiG-25, Il-76, Tu-144, stb.

 

   

   

   

     

Tu-141 - Sztrizs, közepes hatótávolságú felderítő robotrepülőgép, mellette a vontatható indítószerkezete. A ’80-as években, egészen a hidegháború végéig rendszerben volt.

 

 

 

Tu-4-es stratégiai nehézbombázó, az amerikai B-29 kópiája. A Bika. Az első szovjet atomfegyver hordozó képességű repülőgép. 1954. szeptember 14-én egy ilyen típusból dobták le az első olyan atombombát, amelyet harcászati gyakorlat részeként vetettek be a Tockoje közeli gyakorlótéren. A jobb oldani fotón pedig az a Tu-95-ös, aminek „V” jelű változata 1961 októberében ledobta minden idők legnagyobb hatóerejű termonukleáris fegyverét, a Cár bombát Novaja Zemlja felett.

 

 

 

Érdemes összehasonlítani a Mi-26-os szállítóhelikoptert a mellette megbújó Szu-17M4-el. A Szuhoj függőleges vezérsíkjának teteje a heli pilótafülkéjének magasságában van…

 

 

A végére pedig egy igazi kincs az ínyenceknek. Hójáróvá átalakítható, tuningolt Pobeda (Kamov, Szever-2). Fantomas könyöröghet a licencért. :)