Szerintem siker az is, ha az embernek nem lesz mindenféle pszichés baja a szüzességétől, hanem épen, racionálisan éli tovább az életét. :) Igaz, a siker fogalma felettébb szubjektív lehet, értéke pedig nem egyértelmű. A sikertelenség is lehet értékes, ha például ihletet, valódi művészetet merítenek belőle. Mindez csak megítélés kérdése.

Akkor viszont a lehető legrosszabbat teszi a társadalom, ha a későn is szűz férfiakat bármi módon lekicsinyli. Ha valóban hibáztathatóak, akkor nem szüzességük, de bátortalanságuk okán, és az is csak addig elfogadható, amíg kedélyesen rójuk fel.

Én például, képzeljétek, női ékszereket árulok - édesanyám csipkéből készült kézműves ékszereit -, amikor éppen nem írok valamit. Alapvető követelmény, hogy az emberben ne legyenek gátlások, és közvetlenül, felszabadultan tudjon szóba elegyedni az oda vetődő ismeretlen hölgyekkel. Ezt nem is lehetne úgy csinálni, ha közben azon feszengene az ember, hogy meg kell szólítani, és hogy éppen néha mennyire szép, kedves vagy megkapó. Mindezek csak pillanatnyi esztétikai élmények.