Végre átalakítottam a padom, megpróbáltam minden olyan hibát kiiktatni, ami előjött a megépítése óta.

A leginkább félresikerült rész a zuhany volt, ugyanis eredetileg három sorban fúrtam rá 1 mm-es lukakat. Ezek az első alkalommal tömődtek el a szívóágon bekerült apró ágacskáktól és kavicsoktól, úgyhogy felfúrtam 4-esre. Ennek következtében vastag sugarakban jött a víz, de nem terült eléggé; így a föveny a rostán csak úgy-ahogy bírt átmosódni. Ezt kompenzálandó a lapáttal kellett tartani/igazgatni folyamatosan a rostán a sódert. Na, ettől meg a kezem rohadt le.

Az új zuhany 110-es átmérőjű pvc-cső, rajta 7 sorban, összesen 294, 2 mm átmérőjű luk.  Szinte telibe fedi a rostát a vízfüggöny, majdhogynem megduplázta a mosás sebességét. Az eltömődés lehetőségét a szívóágon 0,5 mm acél szúnyogháló szüntette meg.  

Mivel többször megtörtént, hogy a szállodahajók hulláma kidobta a szívóág csonkját a partra, és így menet közben elfogyott a víz, korábban fém súllyal horgonyoztam le. Ennek a helyére egy cövek került kötegelővel, amivel ráadásul vízközben lehet tartani a felszívó-oldalt, ezzel még tovább csökkentve a szmötyi rendszerbe jutásának lehetőségét.

A zuhany kapott még egy plusz alátámasztást, hogy a saját és a szivattyú tömlő súlya ne tekerje meg oldalra a padot.

A lábak is átalakultak. Eleinte jó ötletnek tűnt, hogy külön-külön lehet állítani valamennyi alátámasztást, melyek szárnyas anyával szorítható bilinccsel a pad oldalához kerültek felrögzítésre. Háromszorosan nem vált be:

• egyrészt a talpas alátámasztás érzékeny volt az alámosódásra,
• másrészt a legkisebb állítás is kiteker, megszorít, ellenőriz, lazít, utánállít végtelen ciklusba tudott csapni,
• harmadrészt a pad az oldalsó alátámasztásnak köszönhetően (keresztmerevített polikarbonát ide, vagy oda) 1-2 mm-t belógott, így középen jobban szaladt rajta a víz, mint a széleken.

A fentiek helyett az „egyszerűbb jobb” lett a végsőnek tesző megoldás. Négy láb leüt 50 cm-re, rajta keresztbe egy-egy rúd. A rudak paddal érintkező oldalára felragasztottam mikrobordás gumit, ami a csúszkálást is kiküszöböli. A vízszintbe állítás egyből nagyon szofisztikált lett, a megfelelő oldalon ráverek egy kalapáccsal és slussz.

A rosta-borítás kezdetben alu expandált lemez volt, cca. 3 mm-es osztással. Megnyúlt, kilukadt. Ezt követte 4-mm-es acél expandált, az bírta. Ez kapott újólag egy 2 mm-es acélháló borítást, így lett a tuti, mivel az ezen átjutó kavicsokat a finomra hangot vízáram biztosan legörgeti a padról, nem állnak meg akadékoskodni.

 

A főpróba megtörtént hétvégén, öröm volt meg boldogság.

 

Ismét képriportban, hátha másnak is hasznos lesz.

 

Rejtőzködő partszakasz.

Jobban megvizslatva előtűnik a keresett réteg.

A terület lehatárolása, sok lapátpróba, mélységtől  függően 80-110 szemcse mindenhol.

Indulhat a feltárás.

Ez került a kupacba.

1 m3, mosásra készen.

 

Az eredmény viszont több lett, mint elgondolkodtató. Vagy kevesebb. Láttam én, hogy aprók azok a szemcsék, de hát olyan szép számmal volt belőlük. Még az összekupacolt anyagot is megmintáztam, biztos, ami ziher, ott is megvolt a fenti sűrűség.

Na, az egy köb úgy adott 0,35 grammot, hogy az átmosott kavicsok közt 1-2 szemcsét találtam csak a kupac közepén, a lemosott cuccban pedig semmit.

Ezekből a picurikból úgy 250-300 ezer adhat ki egy grammnyit; úgy fest, a méret mégiscsak számít J

 

Kicsit más: Balesetvédelem!

Biztos mindenki így csinálja, de még senki nem írta ide a fórumba.

Ha ártéri erdőben jársz, akkor nézz körül. Felfelé is!

Ha magaspart tövében mosol, különösen. Szerintem nincs az az arany, ami miatt megérné egy alámosott gyökerű faóriás árnyékában felállítani a padot. Nagy eső után, vagy szélben nettó orosz rulett.

Ezt sem a mókusok cipelték ide:

 

Üdv

Tc