Folytatom az előző hsz-t.
abrázió - 'tengerpart vagy tópart kőzeteinek kopása, pusztulása a hullámverés hatására'. - Földtani szakszó a latin abradere, abrasum ' kitöröl, letarol' igéből; ab- 'el, le' és radere 'dörzsöl, borotvál, kivakar' (Tóthfalusi) [Végső soron e szóból ered a radír szavunk is.]
Terrasse - (szinlő)
(franc., ejtsd: terász), az építészetben valamely épület előtt elterülő, feltöltött, gyámolító falaktól tartott, balusztráddal szegélyezett, vizszintes talaju tér (parkozva v. a nélkül) sétálásra, a kilátás élvezésére stb. Rendszerint ott készül, ahol az épület előtti térség meneteles. T.-ok továbbá azok a lépcsőszerüen, fokozatosan emelkedő területek, melyek vagy a földmívelés által keletkeztek, mint a lombardiai, khinai stb. kerti mívelésnél, vagy a vizek munkásságának eredményei. A vizektől létrehozott T.-ok vagy szinlők megmutatják, hogy valamikor hol voltak a partok. A tengerparti szinlők a partok emelkedésének a tanubizonyságai. A tavak és folyók melletti szinlők rendesen csak a viz szinének apadásáról tanuskodnak. A Balaton régi szinlőit Lóczy Lajos annak jeléül tekinti, hogy ezen nagy tanunk viztömege az idők folyamán nagyon megfogyott. (Pallas)
Áttekintve pár - neten a színlő szó után kutakodva - fellelt tanulmányt, ami rendre az említett földtani jelenségre utal és rendre az abráziós jelzővel előfordulóan, ill. tekintettel a Pallas 'terasz' magyarázatával, arra a következtetésre jutottam, hogy ez ma már egy szakmai szó lehet valamiféle 'terasz' jelentéssel. Sok helyen a hullámzás által lemosott partfalanyag partfal alatti szétterülő törmelékére utal. Ez pedig terasz jelleggel alakul ki, azaz egy vízszintesen elterülő valami.
Az etimológiai szótárak erre külön nem térnek ki, de a TESz-ben az alábbi ragozott alakra leltem a szín2 cikknél:
Így ez alakulhatott oly módon, mint a kéklő vagy fehérlő szavunk, de innentől már csak az én sejtésem és ez messze nem feltétlenül igaz.
A szín2 eredeti kikövetkeztetett jelentése 'vmi külső felülete, felszíne'. Az -l gyakorító igeképzővel szinel 'változik a felülete'. Lásd a felületalakító színlőkést. Ehhez járul az -ó/ő folyamatos melléknévképző, majd a szó később főnevesült. Ezt lehet levezetni Ballagiból.
A török kor után a sok helyen megszakadt vízrendezési-vízszabályozási kultúra miatt egyre több mérnöki feladat keletkezett a zabolázatlan vizek rendezésével kapcsolatban. (Lásd Andrásfalvi Bertalan által leírt ártéri gazdálkodás történetét) Így egyre több hidrogeológiai ismereteket kellett kialakítani és a vízpartok évről évre változó felszíni alakulatait is meg kellett nevezni és erre is elkezdték használni a már esetleg máshol vagy tájjelleggel használt színlő szót. [Habár a leírás hihető, de erről semmi adatolás nem ismeretes, s így ezt nem nevezhetjük addig ténynek, míg nincs más úton valamiképpen alátámasztva.]
