Hát igen. 

Az én fiatalságom is a családi telekről szólt. Hegyoldal, tőlünk felfelé akkor még az erdő, a telek semmi másból nem állt mint vaddisznó túrásokból. A vizet a telek alatti úton lévő kútból kellett hozni vödörrel, jó ötszáz méteres mászás. Az első faházat is úgy vettük az egyik szomszédtól és az ismerősökkel kalákában lett felvontatva a szomszéd telek aljáról, csigás emelővel és farönkökkel.

Én is nagyon utáltam mert minden hétvége erről szólt. Most meg valóban nem lehet eladni, sajnos szinte senki nem vesz hétvégi telket. Viszont cserében legalább viszi a pénzt, az adó, a villany, gáz, viz, stb. És persze minden évben azzal kezded hogy mi ment tönkre télen, mit kell javitani, pótolni. Mindezt azért, hogy évente kb két hetet el tudj tölteni rajta. :-(

Komolyan mondom ma az a szerencsés, akinek csak lakása van és eljár nyaralni valahova.