LessNándor 66 túra

Gergő, Zrobi, BajáriGabi és én mentünk le a versenyre. Teljes egyetértéssel mentünk túrázni, minek a felhajtás. Finom 5órási gellértteres találkozó, kocsikázás a sötétben. Alvás az M3-ason. Áron nem is jött, mert szar idő lesz. Robi nem nevezett, mert túl bonyolult volt a procedúra (én is majdnem feladtam). Én a legújabb divat szerint már nem csak a pulzusmérést, hanem az idő és a táv mérését is hanyagolom. Robinál csak 1 kulacs, azért az már elég laza ezen a távon.

7:09-kor csippantottak nekünk, de utána még pakoltunk a kocsiban, elvégre túrázunk!

Ahogy az itt lenni szokott, Répáshutáig együtt menés, dumálás, vicceskedés, trágárkodás. Ez szokott lenni a szép rész. Utána jön Tar-kő meg a szétcsúszós rész. Gergőék elmaradtak, Gábornak meg 52 a max távja, itt sosem volt, ezért maradt velem. Nehezére esett neki, nekem meg méginkább. Annak ellenére, hogy lassú volt a tempó, teljesen szét voltam esve, szarul mozogtam, nem volt erőm, nem volt jó semmi. Gondoltam, hogy ez lesz, már kifigyeltem régebben, hogy nálam így működik, de hogy ennyire? A héten volt mozgás, kivéve CS-P, akkor viszont szülni voltunk (no nem először), meg nem aludtunk, meg volt idegeskedés is, hergeltek az orvosok mindenféle baromsággal, hogy ez+az a baja a gyereknek.  Eléggé kész voltam idegileg, és a kocsiban meg a kórházban ültem, mozgás tökzéró. Nekem persze akkor megy jól a dolog, ha mozgok, és le vagyok lazulva. Tavaly pl a piros előtt túrázni voltunk egész héten szlovákiában, ahol még térerő sem volt, meg email sem, és senki semmivel nem tudott hergelni. Ellenben minden nap túráztunk 15-20-at, meg heverésztünk a réten.

Még  az is megfordult a fejemben, hogy nem megyek végig, de Tar-kő alatt, ez elég hülye ötlet. Majd rövidítek a kiserdőn keresztül, mi?

Lefelében kezdtem engedni, le is hagytam Gábort, de annyira fos idő volt, határeset volt a fejlámpa helyenként. Be is néztem a hosszanti gyökereket, jól meg is csúsztam rajtuk. Alkar szétverve, kb pont mint egy kocsmai bunyóban.

Lementünk Imókőnél, utáltam az egészet, csalán, kutyaút, ágak, kövek. Itt volt a lelki mélypont. Az EP-n töltöttem kis vizet, ettem rendesen. Mondták hogy vegyünk csak bármit. De hát mi csak túrázunk!

Fenn a gerincúton kb. sikerült összeszedni magam, mentek az 5p-esek, és innen egy viszonylag elfogadható tempót sikerült összehozni a célig. Nyomóhegyen értem be Gábort, aki itt mér a nemevéssel játszott, így sikerült adnom neki vagy 2p-t a célig.

Én értem be először, a 7órás terv is meglett. De nem így gondoltam. Beszélgetős laza futást akartam, a tavalyelőtti 6:50-en fele ennyit ettem, és bosszantott a végén, hogy nem sikerült elfáradni. Hát most fáradt voltam borzalmasan. Gergő jött egyből utánunk, aztán Robi is hamar bennvolt, még fürödni sem volt idő. Mindenki családos, téptünk haza mocskosan. Én különösen épületes tudtam lenni este a kórházban.

A nevezésről még annyit, hogy kivagyok ezektől a jelszavas elutalós baromságoktól, miért kell minden túrázónak fél óráját elvenni egy ilyen miatt? A loko-n a rajtban 3p volt a full procedúra.