Ahogy a környező hegyekből ereszkedünk le, a csapadék úgy válik egyre szegényesebbé. A Folyamköz lakosságának ezért valamiképpen pótolnia kellett az éltető vizet, ha fenn akarta tartani a környező esőzónában megszokott életvitelét. A sangirok (sumérok) ezt a gátak és csatornák rendszerével oldották meg. A gátak nemcsak arra szolgáltak, hogy megfelelő időben és mértékben árasszák el földjeiket, hanem a dühöngő folyók, a zabolázhatatlan Idigina (Tigris) és a nagy vízszint-ingadozású Buranu (Barana, vagyis az Euphratész) áradásaival szemben is védelmet jelentettek.