Bryan Cartledge: Megmaradni - A magyar történelem egy angol szemével

>> Európát megrendítette az a kegyetlenség, amellyel Ausztria bosszút állta függetlenségét követelő Magyarországon. 1849 október 6-án, Aradon tizenkét honvéd tábornokot és egy ezredest végeztek ki; ugyanazon a napon, Pesten, ahol már január óta letartóztatásban volt, egy kivégzőosztag agyonlőtte azt a Batthyányi Lajost, aki erejét nem kímélve igyekezett elhárítani a katasztrófát..... Haynau a világosi fegyverletétel után csaknem egy esztendeig megőrizte a Magyarország feletti teljhatalmat, és arra használta, hogy igazi rémuralmat valósítson meg. A forradalom csaknem 150 vezető résztvevőjét akasztották fel, lőtték főbe. << - Bár a hivatalos Európát megdöbbentette az osztrák megtorlás, melynek diplomáciai úton hangot is adott, de a magyar szabadságharc sorsa már 1949 tavaszán eldőlt, amikor az orosz intervencióról döntés született, s ez ellen egy európai hatalom sem emelt szót, sőt hallgatólagosan egyetértett azzal. A Habsburg birodalom regnálása hasznosnak ítéltetett meg, az európai hatalmi egyensúly fenntartásában, továbbra is - akkor. 
- De ami igaz volt a hivatalos Európára, nem volt igaz népei egyszerű polgáraira, Itáliától Franciaországon át Angliáig. A Huszadik Század című budapesti lap írta jó fél évszázaddal a szabadságharc leverése után - 1903 decemberében. 
„Haynau tábornoknak Olaszországban és hazánkban elkövetett kegyetlenkedései általános fölháborodást keltettek mindenfelé a művelt nyugaton, különösen Angliában, hol *az osztrák mészáros*-nak nevezték el őt.[…] A magyar szabadságharc leverése után az 1850. évben az a gondolata támadt Haynaunak, hogy utazást tesz nyugat Európában s többek közt Londonba is ellátogat.[...] A londoni látnivalók közt volt ekkortájban Barclay és Perkins máig fönnálló, nagy sörfőzőgyára s Haynau elhatározta, hogy megnézi. És el is ment két kísérővel, két hadsegédével; szeptember 4-én déltájban jelentek meg a sörfőző irodájában, hol a bevett szokás szerint fölszólították, hogy írja be a nevét a látogatók könyvébe; ez után mind a hárman kimentek az udvarra egy írnok kalauzolása mellett. Két perc múlva az óriási gyár minden munkása és kocsisa már tudta, hogy ki az a nagy bajuszú külföldi ember és összecsődültek a tágas udvaron, hol baljóslatú ostorpattogások, morgások és kifakadások voltak hallhatók mindenfelől. De Haynau nem vette észre a készülődő vihart, míg végre, midőn épen meg akarta nézni az óriás nagyságú híres sörös kádat, tolmácsa figyelmeztette a veszélyre és erre Haynau is tanácsosnak tartotta hátrálni. Meghátrálására azonban vérszemet kaptak a munkások és kocsisok. Legelőszőr egy zsupp szalmát és egy kötés szénát ejtettek reá a padlásról s a munkástömeg erre nagy lármával megrohanta, megdobálták árpával, mindenféle szeméttel, lim-lommal és kezdték páholni söprűkkel, stb. Mindenfelől ordította a tömeg, hogy *Le a mészárossal*. Haynau és társai erre keresztültörtek a haragos embertömegen s kiszaladtak a gyárból, de vesztükre, mert odakünn már mintegy 500 főnyi nép várt reá, többnyire munkások, kőszénhordók, utcai gyerkőcök és még asszonyok is, kik szitkozódva, káromkodva ütötték-verték, letépték kabátját a hátáról és hosszú sárga bajuszánál fogva hurcolták meg végig az úton. A tábornok eszeveszetten futott, míg végre eljutott egy korcsmához, a melynek nyitott ajtaján át bemenekült a házba, a korcsmárosné nagy ámulatára és itt elrejtőzött egy ágy alatt. Legnagyobb szerencséjére [...], nem akadtak reá. Meg is ölték volna talán, ha a megrémült korcsmárosné nem küldött volna gyorsfutárt a rendőrökért, a kik aztán kiszabadították s a fölizgatott tömeg átkozódásai közt elvitték.” A cikk Lord Palmerston brit külügyminisztert idézi ezt követően - mikor Ausztria vizsgálatot követelt az ügyben: „Mondtam is Kollernak [a londoni osztrák ügyvivőnek], hogy sokkal tanácsosabb volna, ha minden bűnvádi eljárást elkerülnének, mert a vádlottak védelmének érdekében szükséges leendene elbeszélni mindazokat kegyetlenkedéseket, melyeket Haynau Magyarországban és Olaszországban elkövetett, a mi többet ártana neki és Ausztriának, mint a mennyit bármely sörfőzőgyár kocsisai ellen hozott ítélet használhatna. […] „Így azután apránként csakugyan elaludt s feledésbe ment az egész ügy, a nélkül, hogy Haynau tábornok megveretéséért bármi elégtételt kapott volna. [..] A sörgyár viszont nem büntette meg a munkásait, és Haynau nevét kihúzták a vendégkönyvből.”