...már írtam itt hosszasan szakításom történetét...azt hittem idővel jobb lesz, de minden nap mint a felmosórongy olyan vagyok..rémálmaim vannak éjszaka könnyezve kelek már 2 hete, hogy valahol vagyunk vagy együtt vagyunk...napközbe megöl a hiánya, annyira fáj, egymillió fényképünk és emlékünk van, nagyon sok helyen voltunk, rengeteg kirándulás, nálam és náluk napokat..nagyon sokat vásároltunk mindenfele, sokmindent megéltünk egymással is ezen kívül, bensőséges órákig tartó beszélgetések mindíg amikor találkoztunk hajnalig..segítettem anyjának is mindíg mert kertet gondoztuk..voltunk nagyon sokat moziba, itt is nálam és nála is néztünk filmeket gépen...megőrülök nélküle..és nagyon fáj a hiánya..kitépték belőlem a másik felem..20-20 dolgot megtaláltunk egymásban, tökéletes volt minden szenvedélyesek voltunk az ágyban, imádtuk egymás testét is, erkölcsileg is tökéletes minden, ő imádta hogy nem vagyok foci barom, meg játégképfüggő, meg se nem cigi se nem alhohol és még sorolhatnám mennyi mindent szeretett bennem és én is nagyon sok mindent benne ami a többi lányban ritka..zenei izlés is tökéletesen ugyanaz, elektronikus műfaj, sokat mentünk bulizni is..átélte velem apám 11 kemo kezelését..én is az ő éjszakázását amíg dolgozott mert ki volt borulva tőle mindíg, hogy nem tudott eleget napközbe aludni meg semmi nem jött össze neki az életben..nagyon szerettük egymást a sok vita ellenére..de kérlek segítsetek, mert megöl a hiánya...már vettem magne b6-ot, orbáncfű teát iszok, és még mindíg megöl az érzés, hogy belegondolok lehet már lassan ismerkedik majd mással, más fogja meg a kezét, más érinti meg mással fekszik le..én belehalok ebbe az érzésbe..az én kicsim, akit imádtam és nagyon szerettük egymást..más fog vele lenni..kérlek segítsetek mert totál kész vagyok már 2 hete és nem csillapodik az idő elteltével se semmi..az emlékek ömlenek éjjel nappal bármerre megyek, mert mindenfele voltunk itt a környéken, és persze náluk is pestszentlőrincen..kész vagyok..:-(