A problema érdekes.
Kohl 16 éve sikeresen kormányoz, megcsinálta a német egyesítést kisebb-nagyobb zökkenőkkel. németország jelenleg Európa vezető gazdasági hatalma. Az országban az életszínvonal és a létbiztonság magas, időnként defláció van. Angliában a Vaslady 12 évig sikeresen kormányzott majd utódja alatt sem mentek rosszúl a dolgok, de az emberek - polgárok - választók - nép - ki-ki válassza ki izlése szerint meguntál őket és megválasztották Tonny Blaire-éket(munkáspárt(na nem az itteni).
Hasonló előfordulhat Kohl-ékkal is.
Ennek ellenére a bajorországi választáson lesöpörték a szocikat. Persze mi lesz a volt NDk tartományokban, ahol nem minden olyan rózsás és az átpumpált márkamilliárdok ellenére néhol 15% körül van a munkanélküliség. Ott könnyebben bedőlnek a szoci-demagógiának.
Hogy nekünk melyik a jobb ? - ez megint nem egyszerű kérdés. A politikát ritkán szabják meg szimpatizálási szempontok. Minden privát szimpátiája ellenére egy német konzervatív körökhöz tartozó tőkés szívesebben vett gyárat Horn Gyuláéktól(mégha utána kezet is mosott), mert azok bármi áron el akarták adni.
Mindamellett valószínüleg pár hónap alatt megszokják szerte Európában, hogy a mostani magyar partnerrel másképpen kell tárgyalni, ez a fél keményebben képviseli nemzeti érdekeit - ez egy idő után nagyobb megbecsülést vált ki akár a konzervatív akár a szocialista(nem MSZP)tárgyaló partnerben. Az itteni konzervatív pártoknak valószínűleg előnyösebb egy konzervatív kormány, s talán kormányszinten is kedvezőbbb személyes kapcsolatok kialakítására ad lehetőséget, de alapvetően nem ez lesz a meghatározó.
naiv