Az írnokiskolát édubbá-nak nevezték, szó szerint 'a tábla házá'-nak
e2-dub-ba-a
e2-dub-ba
Az egyik költemény mindenfajta köntörfalazás nélkül előadja, hogyan "kenték meg" az egyik diák szülei az oktatót, hogy fiuk átcsusszanjon a vizsgán. A tanárok már valószínűleg akkor is a pénzre mentek, próbáltak minél többet kisajtolni a szülőkből.
A tábla házának fia
„A tábla házának fia: hová jársz réges-régóta?”
„A tábla házába járok.”
„A tábla házában mit csináltál?”
„Tábláról tanultam, leckémet faltam.
Mikor táblámmal végeztem: leírtam s befejeztem.
elém tették a gyakorlat tábláját,
délután elém tették a lecke agyagját.
Mikor a tábla háza bezárt, hazamentem;
beléptem a házba – ott ül apám,
apámnak felmondom a feladott szakaszt,
s táblámról tanulok: apám elégedett.
Odaállok apám elé:
’Szomjas vagyok – vizet adj innom,
éhes vagyok – kenyeret adj ennem.
Mossátok meg a testem, vessétek meg az ágyam:
gyorsan az ágyba!
Reggel jókor keltsetek,
nehogy elkéssem: megverne mesterem!’
Reggel jókor kelek,
ránézek anyámra, mondom neki:
’Add ide szám falatját, hadd indulok a tábla házába!’
Anyám a kemencéből két cipót adott:
szeme előtt oltottam éhemet;
anyám a kemencéből két cipót adott:
a tábla házába mentem.
A tábla házában a felvigyázó rám szólt: ’Miért késtél el?’
Megijedtem, hevesen vert a szívem,
mesterem szeme elé kerülve földig hajoltam.
A tábla házának atyja kikérdezte a táblám,
elégedetlen volt vele, és megütött.
Majd a leckével buzgólkodtam, a leckével kínlódtam.
Mikor a mester a tábla házának rendjét ellenőrizte,
a nádpálca embere rám szólt: ’Az utcán körül kell nézni:
ruhád nem szabad elszaggatni!’ – és megütött.
A tábla házának atyja teleírt táblát tett elém,
a tanterem embere ránk szólt: ’Írjátok!’
Táblámat kézbe vettem,
táblámat írtam,
de volt, amit nem értettem rajta, amit kiolvasni se tudtam.
Ekkor a felügyelő rám szólt:
’Engedélyem nélkül miért beszélgettél?’
– és megütött;
A felügyelő rám szólt:
’Engedélyem nélkül miért hajolgattál?’
– és megütött;
A szabályzat embere rám szólt:
’Engedélyem nélkül miért álltál fel?’
– és megütött;
A kapu embere rám szólt:
’Engedélyem nélkül miért mentél ki?’
– és megütött;
A bot embere rám szólt:
’Engedélyem nélkül miért nyújtogattad kezed?’
– és megütött;
A sumer nyelv embere rám szólt:
’Hibásan mondod a sumert!’
– és megütött;
mesterem rám szólt: ’Kezedet nem jól tartod!’
– és megütött;
Az írnoksorsot megutáltam, az írnoksorsot meggyűlöltem.
(Apám!) A mesterem nem [osztja meg] velem tudását,
erős karja [elzár] engem az írnoki tudástól,
a tudás határától, hogy kis-írnok maradjak:
nem [engedi], hogy a tábla házában felsős testvér legyek.
Add meg hát a díját, hogy ezzel út nyíljék előttem,
hogy a kikérdezés, leckéztetés elmaradjon;
mikor a tábla házának tudását számba veszi,
a tábla házának fiai között vegyen számba engem is.”
Amit a tábla házának fia mondott, apja a szót meghallgatta.
A mestert elhívták a tábla házából.
Mikor a házba lépett, leültették támlás székre,
a tábla házának fia szolgálta ki; majd eléje állt,
s amit az írnoki tudásból megtanult,
apjának előadta.
Apja szívét boldogság tölti el,
s a tábla házának atyjához boldog hangon így mondja a szót:
„Az én emberkém markát tárja: hullajts belé bölcsességet!
Tanítsd a írnoki tudásra, a mesterség minden fogására,
a számolás, összeadás-kivonás műveletét tárd fel szeme előtt,
s az osztás homályos tudományát világítsd meg neki!”
„Finom sört töltsetek neki: asztalt terítsetek!
Hátára, hasára jó olajat kenjetek!
S én hadd adok új ruhát reá, hadd adom meg a díját,
karjára hadd húzok ékes karkötőt!”
Finom sört töltenek neki: asztalt terítenek!
Hátára, hasára jó olajat kennek!
s ő új ruhát ad reá, megadja díját is,
karjára ékes karkötőt húz.
A mester szívét boldogság tölti el, nyelve így mondja a szót:
„Ez az emberke nem fordul el szavamtól, el sem veti:
megszerzi hát az írnoki tudást, elejétől véges-végig!
Kezembe oly sok mindent adtál, szinte zavarba hoztál;
díjam nagyobb, mint fáradtságom érdeme,
megtisztel a kitüntetés!
Niszaba legyen Oltalmazód, az Oltalmazó úrnő!
Írjon szépen a metszett nádad,
leckéd agyagtábláján hiba ne maradjon!
Előzd meg testvéreid,
légy az első barátaid között, légy a legerősebb,
légy az élen a tábla házának fiai között,
legyen elégedett veled a királyi házból jövő látogató!
Emberke, ismered apádat – nos, őutána én következem,
hozzád intézett szavam a sorsod szabja meg.
Anyád, apád igaz keze ügyed támogatja.
Niszaba dolga épp olyan, mint az istened dolga:
áldozatokkal kell hódolni neki;
a mester dolga épp olyan, mint az apád dolga:
tisztelettel kell adózni neki.
Ha tiszteled a mestert, s felsős testvéreid,
akiktől tudásod kaptad,
viszonzásul az ifjú emberek majd téged is tisztelni fognak!”
A tábla házának követelményeiben kitűnt, tudós lett belőle,
s Niszaba, a tudomány földjének úrnője,
dicsőséget rendelt neki.
Ó, Niszaba, tied a dicséret!
(Komoróczy Géza fordítása)
„Fénylő ölednek édes örömében…” (A sumer irodalom kistükre)
Összeállította, sumer eredetiből fordította, az előszót és a jegyzeteket írta Komoróczy Géza
Második, bővített, javított kiadás, Európa, Bp., 1983. 333–6., 469.
