Rezsőt ki kellene állítani, a MAGYAR Nemzeti Múzeumba, vagy a MAGYAR Történeti Múzeumbe, mint MAGYARt.
Igen, egy tipikus díszpéldánya a MAGYARnak.
Neve valószínűleg Ivanisevics, Hrustinszky, vagy Darmstadter,
szíve azonban MAGYAR.
Megkönnyezi a Himnuszt,
és bár kisbetűvel írja, de dühöng azokra akik a Himnusz hallgatása közben nem állnak eléggé vigyázzban.
Békétlen fajzat, ki nem állhatja a szomszédját, aki szintén MAGYAR, a kollégáját, aki ugyancsak MAGYAR.
Fikázza a törzsasztalon a partnereit, akik ugyancsak MAGYAROK.
Elszorul a szíve, amikor a határon túli MAGYAROKról hall, viszont utálja az oláhokat, a tótokat meg mindenkit.
MAGYAR, mert utánad lép be a forgóajtón és előtted megy ki.
Imádja a potyát.
Humora nincs, csak tartása. Nép-nemzeti gerinc.
Állati érzékeny és sértődős, közben ki nem bír egy félórát piszkálódás nélkül.
A másságot nem tolerálja.
Sem véleményben, sem nemzetiségben, sem megjelenésben. Amolyan MAGYAR.
A múltkor odament hozzá egy erdélyi MAGYAR és némi aprót kért tőle.
Elhajtotta a qrvaanyjába.
És biztos abban, hogy őt, a MAGYART a világ nem érti meg.
Csá, rezső!