Hát én inkább felejteném mert túl sok az emlék ès az átèlt dolgok amik nem igazán hagynak nyugodni.

Úgy érzem hogy nem igazán sikerűl tovább lépni inkább mint írtam már megtanulok együtt élni és elfogadni a helyzetet.

Lehet kicsit érzelgős és mártírkodásnak tűnik de már valahogy nem èrdekel, ahogy semmi más sem nagyon kèpletesen mondván meghalt akkor egy elég nagy rèszem már nincs ès nem is nagyon látom semminek az értelmét, valahogy eltünt az érdeklődésem minden iránt, kb úgy vagyok hogy lesz ami lesz! Nálam valahogy minden nap ha felkelek ennyi idő után is azzal a tudattal kelek hogy nincs többé és már nem is lessz, olyankor mélylevegő és azt mondogatom magamba oké majd egyszer minden rendben lessz! :(

Olyan nagyon szerettem és tettem meg adtam neki amit tudtam hogy közben nem vettem èszre hogy èn teljesen kimerülök ès elvesztettem önmagam, ès lehet itt volt a probléma forrása ami miatt történt, hogy már nem az voltam mint a legelején és szépen lassan kiszeretett belőlem.