1 kis történelem...

 

http://193.224.76.2/downloads/konyvtar/digitgy/20011/hadtud/berkovic.html

 

A honvédelmi miniszter 1943 szeptemberében elrendelte, hogy a „101. Mozgó légvédelmi jelző és léggömbosztály” állományából töröljék a léggömbalosztályt — melynek szakanyaggal való ellátása amúgy is állandó gondot okozott — és helyére a „271. Légvédelmi rádióbemérő üteg”-et rendszeresítette. Ezzel létrehozták a lokátorrendszer szervezeti feltételeit is. Ezt az alakulatot, ugyanezen a hadrendi számon egyébként már júniusban felállították, de eddigi működését nehezítette a gépjármű- (3 darab vontató, 6 darab tehergépkocsi, 1 darab közepes és 1 darab kis személygépkocsi) és egyéb anyaghiány. Decemberben a szervezetet „101. Honvéd mozgó légvédelmi bemérő és jelző osztály”-nak nevezték el.

 

1943 szeptemberében elkészült a STANDARD művekben a második, a tapasztalatok alapján módosított, javított SAS lokátor is, majd november 2-án Jáky ezredes jelentette a vezérkarnak, hogy a magyar gyártású keresőlokátor­ból már kettő rendelkezésre áll. Ezekből az egyiket augusztusban a jánoshegyi Erzsébet-kilátónál telepítették. A lokátor kísérleti példányként szolgált, melynek üzemeltetési tapasztalatai alapján módosították a továbbiakban gyártott eszközöket, és ezen kívül felhasználták a hazai kiképzés céljaira is. A telepítési hely azonban nem volt megfelelő, ezért Jáky ezredes Sárit javasolta a keresőlokátor új állomáshelyének, mivel innen is képes volt a SAS a budapesti tűzrendszer három darab WÜRZBURG-D-jének vezetésére. A sári telep decemberben elkészült, és 20-ától megkezdte működését. 

 

A második saját gyártású keresőloká­tort éjjeli vadászirányításra tervezték. Vita folyt arról, hogy hová telepítsék az eszközt. Javasolták Csórványost, majd a Felsőerdő 269. HÁRP-ot (háromszögelési pontot), de a vezérkar egyik lehetőséget sem támogatta. Ezek után Terecske és Jászkisér merültek fel megoldásként, végül az időtényezőt figyelembe véve az utóbbi helység mellett döntöttek. (Ez a lokátor és a telep 1944 elején kezdte meg működését.) A SAS-ok kitűnően üzemeltek, s különlegesen jó feltételek mellett, időnként még 500 kilométeres távolságban is képesek voltak detektálni a célokat. Az év végére — ahogy ekkor nevezték, a LRB/V (Légvédelmi Rádió-Bemérő/Vadász) telep — üzemképes állapotban volt (eszköze a német importból származó FREYA), Dunapentele állomáshelyen.

 

 

A tüzérloká­torok telepeit LRB/T-nek (Légvédelmi Rádió-Bemérő/Tüzér), a keresőlokátorok telepeit pedig LRB/K-nak (Légvédelmi Rádió-Bemérő/Kereső) nevezték. Jáky ezredes, a terület miniszteri biztosa javasolta a másodiknak elkészült lokátor „berepülését”, majd december 1-jétől rendszerbe állítását. Megoldották a telep híradóhálózatba kapcsolását is. A vezérkar döntésének megfelelően a dunapente­lei lokátort a vadászirányítás mellett távolfelderítő feladatokra használták, bekapcsolását csak „éles” helyzetben engedélyezték. A vadászirányítás céljaira a két darab rendelkezésre álló  WÜRZBURG-R-t ugyanebben a körzetben telepítették. Decemberben a németek a második FREYA-t is átadták a magyar honvédségnek. Azonban 1943 végén még csak a sári és a dunapentelei telep üzemelt, ezért Jáky ezredes októberben intézkedett az újabb LRB/V telep munkálatainak megkezdésére Jászkisér község mellett. Ide szintén SAS-t (a második elkészült magyar kereső, távolfelderítő lokátort) akart telepíteni, vadászirányítási, rávezetői funkcióra.

 

A magyar BORBÁLA gyártása is folyamatban volt a STANDARD műveknél, azonban a három lokátor készítése leállt a német megszálláskor, pedig a kísérletek alapján a lokátorok tökéletesen megfeleltek feladatuknak, ráadásul viszonylag nagy mozgékonysággal is rendelkeztek, hiszen a 36M légvédelmi gépágyútalpra dolgozták ki felszerelésüket. A vadászirányító és a repülőgépbe szerelt radarok végül is csak a gyártás megkezdése, illetve a tervezés szakaszáig jutottak. Az 1943-as évben a teljes honi légvédelmi figyelő- és jelzőszolgálatot a megalakított „Légvédelmi Erők Parancsnokság” hatáskörébe utalták. Az év végére a magyar légvédelem rendelkezésére állt — bár nem volt még az összes eszköz telepítve, berepülve — 4 darab kereső- (ebből kettő darab hazai gyártású, SAS), 5 darab WÜRZBURG-DORA légvédelmi tüzér tűzvezető- (német import), és 2 darab WÜRZBURG-RIESE vadászirányító (német import) lokátor. A keresőlokátorokból 1 darabot távolfelderítésre, 2 darabot vadászirányításra, 1 darabot a légvédelmi tüzérség tűzvezetésére terveztek felhasználni. A hadsereg rendelkezésére állt tehát egy olyan eszközrendszer, mely alapját képezhette a modern légvédelem megteremtésének. Erre azonban a hadi események és bizonyos szempontból a német megszállás már nem adtak lehetőséget.