Hatalmas tojás nagyságú barna-lilás mézédes fügék, kb. 100 éves bokor/fa comb vastagságú törzsekkel, ágakkal (egyszer a hetvenes években, kétszer pedig a nyolvanas évek elején visszafagyott tövig, amikor elbontottunk egy mellette álló épületet, ami védte az északi szelektől, azóta csak nő). A harmadik termés már kisebb szokott lenni, kb. dió nagyságú, szottyadt valami, az valóban nem sok mindenre jó, de az is édes. Mivel nem tartós (mint pl. az alma), csak frissen tudod fogyasztani, hamar megromlik, megposhad. Azért kevés család tud megenni mázsányi fügét néhány hét alatt. Az egyetlen alternatíva, ha van időd rá aszalod, lekvárt vagy bort, párlatot készítesz belőle. Pepecselős dolog mind. Kismamák, nyugdíjasok talán megtehetik (édesanyám régebben próbálkozott mindegyikkel néha több, máskor kevesebb sikerrrel).

Pécsett piacon ritkán látni, mert sok embernek van fügéje, nem olyan nagy kuriózum. Iparszerűen senki nem termeszti, két kiló fügével meg nem fognak az emberek debreceni piacra utazni, hogy ott is lehessen kapni friss fügét.

A rigók viszont nem reklamálnak, imádják.

(feleségemmel mikor megismerkedtem, és először járt nálunk, megkérdezte, hogy honnan jön ez a finom kókusz illat. Nem akarta elhinni, hogy ez a fügefa illata. Még a fájának is rettentően finom illata van, amikor eltüzeled.)