Üdv a Nagyérdeműnek!

 

A nyest.hu-n a közelmúltban próbálták meg elég felületesen összefoglalni a gesztáról való ismereteket. Leginkább csak általánosságban, meg "meggyőzően bizonyították, hogy III. Béla krónikása volt" végkicsengéssel.

A felvetésemre csak sajnálatosan kitérő választ kaptam. Hátha itt valaki tájékozottabb :)

 

Az anyagvizsgálatok tanúsága szerint 1250-es években íródott a fennmaradt kézirat információim szerint.

"Tehát másolat" - vágják rá a fent meggyőzött hívek. Ha eltekintünk a prekoncepciótól, akkor mi marad bizonyítékul?

 

III. Béla korabeli viszonyokat, kicsit korábbit ír le, szól a hívek állítása.

Na és akkor mi van? Egy későbbi szerző, ha korai történetet dolgoz fel ("kompilál"), akkor igyekszik a forrásait a korabeli időkben keresni, ha nem talál, akkor a lehetséges legkorábbi lejegyzésekhez visszanyúlni. Anonymus számára ezek az "ősgeszta" illetve III. Béla korabeli feljegyzések voltak. Utóbbit magyarázhatjuk azzal, hogy a bizánci előképekkel felvértezett III. Béla központosította a kancelláriát, amihez, mai szóval a hírszerzést, információfeldolgozást, -tárolást, is sorolhatjuk. Röviden könyvtárat hozott létre, rendszerezett feljegyzések készültek.

 

Nem veszem sorra a hívek meggyőződését, mivel a fő csomópont ismereteim szerint a fenti, a többit meg nem ismerem igazából. Rátérek arra, amit lényegesnek, korjelzőnek tartok, az anyagvizsgálattal összhangban lévőnek.

 

a, Kezdjük a "bone memorie" szóval, amit mindenki néhainak gondol. Valóban csak ilyen értelemben használták ezt a szót?

 

I. A tatárjárás után az országot újjáépítő Béla nem lehetett "jó emlékű, legdicsőségesebb"? Már a kortárs, hű jegyző által megelőlegezett, tisztelgő kifejezés?

 

II. Anonymus nem krónikát írt, hanem irodalmi művet szerkesztett, Az ősgeszta stílusában, mintegy a régi krónikás bőrében újragondolta a művet. S a véletlen úgy hozta, hogy számos rokon vonás volt közte és az egykori krónikás közt. "Góg és Magóg fia", "Dózs György unokája" - ezeket Ady írta le, mégse vesszük szigorúan a kapcsolatot közte és a bevezettek közt...

 

b, Etyl = Volga azonosítás nem lehetséges, mondják a hívők, s próbálnak mást felhozni, de még nem olvastam meggyőző azonosítási kísérletet. A nyest.hu-n lévő Etyl = Dnyeper megfeleltetést kapásból megcáfoltam, ki is vették a cikkből, de nem került helyette más. 

 

c, Nézzük a legproblémásabb részt: Az Etylen való átkelés után a "Ruscie, susudal vocatur"-ba való megérkezést. Túl azon, hogy ilyen megérkezés a Volgán való átkelés után lehet, maga az epizód is különleges. A nyugati forrásokon nevelődött krónikások egyszerűen nem írnak ilyesmiről, ők a Donig terjedő Szkítiából eredeztetik a magyarokat. Így tesz egyébként Anonymus is, némi módosítással, erről lentebb még írok. Márpedig a legmesszebb a Dontól való elindulás esetén is ez egy értelmetlen kitérő lenne. A regösök csacska énekéből, a parasztok hamis meséiből sem eredhet a motívum, hiszen az elinduláskor nem létezett Szuzdalnak nevezett Oroszország. Röviden: Anonymus forrása újabb kori, s nem nyugati volt. Ilyet a korból csak egyet ismerünk: Julianust. Az ő 1235-ös útja Magna Hungariába, de legfőképp a visszaút kezdő szakasza megegyezett a kivonulás Anonymus által lejegyzett kezdő szakaszával. Így az Etyl = Volga azonosítás minden bizonnyal tökéletes.

 

d, Holler is feszegette a Fekete-tenger problematikáját, s egy hosszú láncon keresztül igyekezett bizonygatni az északon lévő tenger átalakulását Fekete-tengerré. A hiányzó láncszemet nagyvonalúan elveszettnek feltüntetve. A magam részéről, részben elfogadva a fejtegetéseit, nem beszélnék hiányzó láncszemről. Maga P. mester volt az, aki az utolsó javítást elkövette. Az ok roppant prózai: Julianus Magna Hungariája jóval északabbra feküdt, mint az a Szkítiáról alkotott korai képből következett. Tehát a nagy tekintélyű források és a valóság harmonizálását így végezte el, Szkítiát észak felé is nagy kiterjedésű országnak írta le, amely a Fekete-tengerig terjedt.

 

Összefoglalva a fentieket: Anonymus ismerte Julianus útjának eseményeit, ad abszurdum magát Julianust is. A kivonulás kezdeti szakaszának leírása remekül egyeztethető Julianus útjával. Amiből következőleg a kézirat eredeti, s P. mester IV. Béla jegyzője volt.

 

Van valakinek "meggyőző" cáfolata a fentebb kifejtettek ellenében? Úgy értem komoly érvei?

Az olvasd el a "szentírásban"-féle megjegyzésektől tartózkodjunk! Konkrétumokra vagyok kíváncsi.