mi elkezdtk a középsulit egy alapitványi iskolában.

nehéz idöszak elözte meg a felvételi idöszakot.. ott ahol azt gondoltuk felveszik az elutasitott helyhiányra hivatkozva, majd egy hnap mulva amikor az alapitványi jelezte,hogy felveszi-akkor kldött az intézmény levelet másik két szakot ajánlva.

az alapitványiba november ta jártam be én aztán papirral aztán gyerekkel. aztán ujra gyerekkel, majd a felvételi ahol nekem is kellett felvételi beszélgetnem, sosem kaptam egyetlen biztatást sem,hogy van esély rezzenéstelen arccal hallgattak.. majd a felvételi után hivogattak telefonon  a kérdéseikkel mig végl közölték,hogy megprobálják, ilyet még nem csináltak,nem igérnek semmit és szerzödést is köttettek velem, ha nem megy nem eröltetjk.

 az elsö hét glyatáborral kezdödött, fel sem merlt bennk,hogy ne vinnék el, megoldásokat találtak a nehézségekre,j példákat mutattak a tanárok  a többi gyereknek, mindenki segitökész volt jó indulattal,  a tanárok is hajlandóak voltak megfogni a kezét ha erre szksége volt.a gyerekek barátkoztak vele segitették biztatták,ha egy nap kevesebbszer esettel,hogy ez jobb nap,mint az elöző,törekedtek arra,hogy mindenben részt vehessen,pl a kirándulás ahol addig megy ameddig birja és onnan egy segitö visszaviszi a táborhelyre, vagy az utazásnál a plusz kajákat szállit kocsiba átltették,hogy ne kelljen csomagostul kirándulnia a táborhelyig még 4,km megtennie,ugyanez visszafelé is fontos volt, kérdezgették jl érzi e magát,

annyi pozitiv élménnyel érkezett haza ami teljesen átalakitotta, ö ugy fogalmazott több élmény volt ebben az egy hétben,mint 8év alatt. nem volt bántás,és bánt megjegyzés.

egy szóval erös kezdés volt...egy percig sem érezte magányosnak kitaszitottnak magát.

 nekünk jól indult ez a tanév.