Az ott élő zsidók azonban nem borultak le, nem imádták a szobrot, a királyt, hatalmát.

Ezért káldeus férfiak bevádolták őket az uralkodónál.

A király az ifjakat hívatta magához, akik az ő udvarában éltek, és így a zsidók

elöljáróinak számítottak.

Mikor továbbra sem hajtottak térdet, hanem kitartottak Ábrahám, Izsák, Jákob Istene,

az egyetlen igaz, Örökkévaló Isten mellett, bízva szabadításában, a király rettenetes

dühében megparancsolta, vessék őket a tüzes kemencébe!

 

Luk 4:6-8; 

„Majd azt mondta neki az ördög: Neked adom mindezt a hatalmat és annak dicsőségét,

mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom.

Azért ha imádsz engem, mindez a tied lesz.

Jézus így válaszolt: Meg van írva: az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.”

 

Befűttette hétszerte jobban, mint szokásos volt, és serege legerősebb embereinek megparancsolta, vessék ezeket a férfiakat bele.

Annyira forró volt a kemence, hogy a zsidó ifjakat kísérő katonák elégtek, mikor

megközelítették, és így az ifjak beleestek a tűzbe és bent semmi bajuk nem lett!

Sőt!

Egy negyedik férfi is ott sétált velük a tűz közepette!

 

„Akkor Nebukadneccar király megijedt, sietve fölkelt, és azt kérdezte tanácsosaitól:

Nem három férfit vetettünk a tűzbe megkötözve?

Ők így feleltek a királynak: Valóban, ó, király!

Ő pedig így szólt: Íme, én négy férfit látok szabadon járkálni a tűzben, és semmi

sérülés nincs rajtuk, és a negyediknek az ábrázata olyan, mint egy isten fiáé.

Nebukadneccar ekkor az égő, tüzes kemence ajtajához ment, és így szólt: Sadrak, Mésak

és Abédnegó, a felséges Isten szolgái!

Gyertek ki, jöjjetek ide!

Erre Sadrak, Mésak és Abédnegó azonnal kijött a tűzből.

Odagyűltek a kormányzók, az elöljárók, a helytartók és a király tanácsosai,

és látták, hogy a tűznek semmi hatalma nem volt e férfiak testén.

Egy hajszáluk sem égett meg, ruháikat sem érte kár, és a tűz szaga sem járta át őket.”

 

 

f.k.