Én csak 2012-től tartok postagalambokat,és az első évben még "nagyon kezdő" révén elég volt a színeket tanulni és kiválasztani a hímet és a tojót:))Az akkor legyűrűzött galambjaimból van még 3 db,a spori mindig kérdőn néz rám gumigyűrűzéskor(bal lábra és fordítva)..hát igen ezt nem mondta senki hogyan kellett volna...Ebben az évben még nem galambász szemmel figyeltem a madaraimat,persze oltottam és kezeltem amire kiokosítottak az idősebb sporik.Az első évben úgy fél órával később jöttek a galambjaim mint az egyesületi társaimé.Vesztességem a verseny végére 10 db volt.

Ma már jobban odafigyelek,és mivel mai napig nem tudok betelni a repülő galambok látványával,ha kevés szabad időm van figyelem őket.Nem tudom melyik szebb amikor a fiatalok ficánkolását látom,vagy amikor már falkában teljes erővel szállnak,esetleg amikor egy-egy  pár hasít magasan összehangolva akár a szinkron úszók:))

Persze a legszebb amikor versenyről hazaérve, magasról mint a fecskemadár bukórepülésben megérkeznek.

Én is szabadon tartom a fiataljaimat versenyig.Reggel fél hatkor kinyitom a kirepülőt és egész estig szabadon szállnak.Verseny előtt aztán már csak reggel és este engedem őket.

A kirepült fiatalok vagy a levegőben,vagy a dúc tetőn esetleg a saját házunk tetején vannak több hónapon keresztül.Van a dúc előtt két alma fa.Amikor először repülnek át a fára,és a háztetőről a telefonkábelre ülnek sorba mint a fecskék ősszel,én már akkor tudom hogy valami nem stimmel .Ha ilyenkor kosárba raknám őket,valószínű keveset látnék viszont belőlük.