Hőség, avagy mit kellene tennünk?

Nem gondolkoztatok el még azon, hogy a haszonállatok szállítása sem engedélyezett a hõségnapokon, de nagy nyári melegben is csak akkor, ha a szállítóeszköz megfelelõen légkondicionált, és az állatok ellátása négy óránként teljes mértékben biztosított. (Csak éjszaka szállítható az állat ilyenkor, míg a nappalt nem tölthetik a szállító felépítményében.) Hogyan valósítható meg a Magyar Postagalamb Sportszövetség tagszövetségeinek ilyen-olyan kialakítású felépítményeivel (levegõtlen redõnyös) egy-egy országos verseny elõkészítése, galambok feleresztési helyre szállítása? Arról már nem is szólva, hogy szerintem állatkínzás (bûntett) arra késztetni a kedvenceinket, hogy ilyen tikkasztó melegben 600-700 (esetenként 900) km-t repülve érjék el otthonukat, de úgy, hogy a konkurenseket minél inkább megelõzzék, s a bajnokgalamb értékelés végett a következõ heti rövid-középtávú versenyre ismételten csúcsformába kerülve álljanak a feleresztési helyen. Ezen is el kellene gondolkozni még az elõtt, hogy az állatvédõk ezzel kapcsolatban hatósági intézkedéseket nem akarnak foganatosítani.
Kedvenceink szervezetét, hazatérési vágyát nullázzuk le egy-egy ilyen tikkasztó meleg versenyen, arról pedig nem is beszélve, hogy milyen sok jó, reményteljes galamb kerül veszélyeztetett helyzetbe a kiszomjazottságuk miatt. Beül más dúcba, leszáll olajfoltra, tükrözõdõ aszfaltra, esetleg trágyatavakba fullad ahelyett, hogy a tenyésztõ, tulajdonos megfontoltsága miatt inkább otthon ücsörögne, s párját dédelgetné, kicsinyét nevelgetné, stb. Nagyon sok galambász elsõsorban állatbarát, s a versenyeredmény hajszolás, minden áron való nyerés nem elsõdleges céljuk, gondolnak a jövõ hétre, a jövõ idõszakra is, s ezért csak kevesen kockáztatják, küldik el legjobb madaraikat az ilyen versenyekre. Sok esetben inkább otthon hagyják minden galambjukat, mert állatbarátok. Az ilyen versenyeken nyert elsõ díj nagy érték, de csak azért, mert a sok galamb közül csak kevés érkezik haza. Az elmaradók között (az harc áldozatai miatt) pedig számtalan jobbnál-jobb egyed pusztul el, sínyli meg, kerül akaratától függetlenül illetéktelen kezekbe az ilyen idõjárású versenyek után.

Javaslatom: a szövetségi és országos versenyek idõpontját, feleresztési távolságát is célszerû lenne átgondolni, de a fiatalok versenyprogramját is jóval késõbb, nem augusztusban kellene megkezdeni, mert a rutintalan, stresszes fiatal, a sokszor túlzsúfolt - szállításra nyári napokon, füllesztõ éjszakákon kevésbé alkalmas - szállítóeszközökben eleve tönkremegy, s feleresztés után nem is lehet csodálkozni azon, ha többségük, elsõsorban az érzékenyebbek, s ezzel együtt sok esetben a legreményteljesebbek el is maradnak.

Olyan napon, amikor a maximális hõmérséklet várhatóan meghaladja a 30 C°-ot ne lehessen hosszú-távú versenyt rendezni, csak maximum 400km-eset. Ez szabályozható a verseny elõfeltételei között. Nem ok nélkül találták ki a nagy postagalambász múlttal rendelkezõ országok postagalambászai, hogy a nagy távolságú versenyeket (700km felett) csak kétnapos programként hirdetik meg, s a feleresztés ekkor olyan idõpontban történik, ami biztosíték arra, hogy a feleresztés napján galamb ne érhessen haza. Így nem hajszolja túl a szervezetét a galamb, mert sötétedéskor le kell, hogy szálljon, s az éjszaka folyamán szervezete normalizálódik, megnyugszik, majd a hûvös hajnali fuvallatra - fáradtságától függõen - ismét szárnyra kapva hazafelé veszi útját.

Úgy gondolom, hogy az idõjárás és az éghajlat tartós módosulásait figyelembe kell venni nekünk, postagalambászoknak is. Bízom abban, hogy a jövõben még nagyobb körültekintéssel szervezhetjük meg kedvenceink versenyeztetését. További részletek kidolgozásában szívesen segítek mindenkinek.
dr. Jilly Bertalan