"Pedig Szádeczky Kardoss valószínűleg az egyedül helyes módszertani megoldást választotta: az adott szerző saját szövegein belüli értelmezési kereteket vizsgálta.

 

Standardizált szótárak, tudományos közmegegyezés híján szinte magától értetődő minden régi szerzőnél, hogy saját maga értelmezi és sajátosan használja a rendelkezésére álló latin vagy görög - vagy arab - nyelvet - amivel olyan jelenségeket is megpróbál leírni, amire nem feltétlenül ismer

 

Ehhez képest az, hogy mi van egy mai szótárban hasznos segédeszköz ugyan, de nem feltétlenül  visz közelebb az adott szöveg adott szava jelentésének tényleges megértéséhez."

 

Én nem kritizálom Szádeczky-Kardoss módszertanát. Egyébként én úgy tudom pont Iustianus (Regino forrása) szóhasználatából indult ki.

 

Nekem nem itt van a problémám. A probléma ott kezdődik, hogy bizonyos kifejezésekbe olyan értelmeket próbálnak beleerőltetni amikhez azok közel sem feltétlenül társulnak. Csak azért mert minket, ma, foglalkoztat egy kérdés.

Úgy értem abból, hogy milyen magas volt a király nem fogod megtudni milyen színű volt a haja, akárhogy csűröd csavarod.

És számomra ilyen Regino solitudo-ja is. Ott van pl. a Duplagondol által idézett mondat. Nem kötnénk bele a solitudo jelentésébe - ahogy pl. abba se kötünk bele, hogy a sedes konkrétan házat, települést, széket, székhelyet vagy trónt vagy mit is jelent - hanem simán betudnánk pusztának/pusztaságnak (hihető is, ismerjük a területet és tényleg egy nagy puszta). Viszont ez nem ad választ arra kérdésünkre, hogy mekkora populáció élt vagy nem élt a területen, pedig mi azt szeretnénk hallani.

És így elkezdődik a vita, hogy a solitudo lakatlan területet vagy túlnépesedett területet jelent. Pedig ha hátra lépünk kettőt és kicsit objektívebben vizsgáljuk meg az a leghihetőbb (szerintem), hogy egy nagy lapos területet, nem utal népességi adatokra (azzal kapcsolatban inkább azon lehetne vitázni, hogy az hogy a sedes, domus, tectum kifejezések mire is utalnak konkrétan).

 

Jó példa erre amit lejjebb említettél, a megasz szó jelentése. Ami szintén nem egy nagy rejtély, azt jelenti: nagy.

És nem is akadnánk fenn rajta ha nem akarnánk mindenképpen többletinformációt kicsikarni belőle. Úgy ahogy ha ismersz egy középkori szöveget ami a franciák nagy királyát említi, majd pl. pár sorral később Anglia uralokdóját (valszeg csak a szofisztikáltság kedvéért) nem kezded el bevizionálni, hogy ezek milyen alá-fölé rendeltségi viszonyban voltak vagy nem voltak csak azért mert az egyik nagy a másik meg nem. Persze az is lehetett de pusztán a megasz szó nem bizonyítja ezt.

 

És még számtalan ilyen példa van szerte a világban.

 

 

"Hajlamos vagy lebecsülni a filológusokat - pedig ha jól művelik, csodákra képes! :-)"

 

Ó, én nem becsülöm le őket. Sőt, nagyon fontosnak tartom a munkájukat - amennyiben jól művelik :)

 

Egy random példa - csak mert ezen a videón akadt meg először a szemem a "magyaros bookmark-ok" között - arról mit gondolok én korrekt és jól művelt filológiának (Tarih-i Üngürüsz téma egyébént, tanulságos):

 

Elveszett őskrónika törökül? Avagy: Mahmúd terdzsümán írói módszereiről, Sudár Balázs, 2014

 

 

"Az más kérdés, hogy a  hazai "östörténeti kutatás" egyik legnagyobb problémája épp az, hogy szövegtöredékeket hasonlít össze más szövegtöredékekkel, anélkül hogy bárkinek bármi fogalma lenne, hogy az adott szöveg szerzője milyen kifejezésen mit is értett valójában - amit pedig csak az egész szöveg ismeretében lehet kisakkozni..."

 

Ez nagy igazság. Sőt, leginkább mindenki azt próbálja meg kiszemezgetni ami az ő tézisét alátámasztja.

 

 

"Épp a filológia kutatások hiányoznak - szinte minden nyelven!"

 

A jó filológiai kutatások :) Hülyeségből van elég így is (pl. hogy az Éire szó bizonyíték az írek legősibb iráni eredetére :D na jó, vicc volt (bár tényleg van ilyen, nem én találtam ki...), tudományosan értékelhető "hülyeségből" is van elég).