"No de Te sem a 2. madaraddal kezdted, ha jól gondolom..."

Én 9 évesen kezdtem egy csókakölyökkel, falubeliek hozták törött szárnnyal ahol nagyanyáméknál hónapokat töltve "nyaraltunk" évente. Szerencsésen fölcseperedett, szárnya is úgy ahogy rendbe jött. Félvadon élt, később nagyon elszemtelenedett. Nekem azóta is a szívem csücske. ;) Évente lelátogattunk és elsőként üdvözölt, s onnantól nem tágított. Később megtudtam, hogy egy helybeli vadász csemetéje rajta próbálta ki apukája új légpuskiját.. :((

Azóta (54 éve) kb. 4-5 tucat mindenféle faju, nemü madarat hoztak-találtam-mentettem, felneveltem, némelyiket 2-3 napos kora óta. Volt persze amelyiken nem lehetett már segíteni, de 85-90%-uk vagy visszakerült élőhelyére, vagy nálunk élt haláláig...Ezen időszakban persze 3-4 féle papagáj is éldegélt. Olykor azért megőrzésre hoztak jákót,. szenegálit....

Ennek ellenére, mikor egy új kihívás elé kerülök, szinte megrémülök; keresek, kutatok, tanulmányozok, ismerősökkel kommunikálok, mert nem érzem magam elég felkészültnek az Ő világukhoz! ;-]

Bocs a fárasztásért, csak próbáltam magyarázni bizonyítványom, hogy azt a kérdést miért tettem föl Neked.