Elhunyt Richard Sarafian, a Száguldás a semmibe című 1971-ben készült autós akciófilm amerikai rendezője.

Sarafian a hatvanas évek olyan sikersorozatait rendezte a televízióban, mint az I, Spy, a Batman vagy a Gunsmoke. Nevét mégis a Száguldás a semmibe című játékfilm tette feledhetetlenné. A nevadai sivatagot átszelő autós üldözésben egy vietnámi veterán és drogdílere küzd egymással. A produkció nagy hatással volt a hetvenes évek Hollywoodjában uralkodóvá vált „Easy Riders, Raging Bulls"-nemzedékre.

Sarafian azt mesélte, hogy a sebességet akarta filmjében ábrázolni. „Az autót tettem meg a film sztárjának" - mondta. Quentin Tarantino Grindhouse - halálbiztos című filmjében állított emléket a klasszikus autós üldözős produkciónak.

Sarafian tisztelői közé tartozott Warren Beatty és Sean Penn is. Beatty két filmjében, a Bugsy című életrajzi drámában és a Bulworth - Nyomd a sódert! című vígjátékban is szerepet adott a színészként is dolgozó filmesnek.

Közeli barátja volt Robert Altman filmrendezőnek, akinek elvette lánytestvérét, Helen Joan Altmant, ő két évvel ezelőtt hunyt el. Öt közös gyermekük született, négy fiú és egy lány.

Kowalski bizony igen nagy hatással volt rám.

(Az elmúlt időben sok (számomra fontos) fontos ember ment el. De -részben -  önkéntes száműzetésem miatt a megemlékezésekre nem került sor. Például Tonny Soprano. Évtizedek óta nem néztem sorozatot - kivéve ezt. Egyszer valahogy rákapcsoltam aztán mentem tovább. legközelebb megint véletlenül belebotlottam- akkor már pár percig néztem. Aztán elfelejtettem. Végül egy ismerősöm kérdezte hogy nem akarom-e megvenni a a sorozatot. Akartam.

Aztán itt van Király Éva. Életem első Fidelios bejelentkezésem  talán éppen neki köszönhető. Akkor engedték ki a baleset után a kórházból. És én - hihető-e vagy sem- boldogan írtam be ide hogy gyógyulóban van.

Annyira kezdő fórumozó voltam hogy azt se tudtam hogy a hozzászólást MEGŐRZI a gép(ezet). Két nap múlva meglepődve láttam hogy még mindig ott van amit írtam.

Tűz és víz voltunk Király Évával. Végtelen kedvességével mégis -ha meg nem is babonázott de valami olyasmi. A feleségemmel gyakran beszélgettek de én inkább kerültem. Féltem hogy esetleg megbántom.

Egyszer összefutottunk az operában amikortájt elég lazára vettem a figurát. Később Éva szigoruan bizalmasan megkérdezte a feleségem hogy "hol hagytad a férjed drágám "(nem ir ez a grva gép kérdőjelet se vesszőt) - engem valami délamerikai drogfutárnak nézett. Máskor ott ültünk egymás  mellett egy gödöllői zongorakoncerten  hatalmas lelkesedéssel tapsolt és rámnézett mondta németül ugye milyen jól játszott  aztán kissé lehervadt a mosolya amikor alaposan szemügyre vett. 

Aztán persze a kezdeti lelkesedés a Wagner napok miatt a Sopron melletti kőbányában -a soproni előljáróság nem nagyon állt az ötlet mellé ---és ezt követően robbantottak olyan Wagner napokat Fischerék hogy az ég is beleremegett.   

No meg Bayreuth ........................................................ Kowalsky  Bayreuthban.