[fidelio] virius Creative Commons License 2009.06.02 0 0 19
SALOME: Ah! Nem tűrted el, Hogy a te szád csókom érje, Jochanaan! Lásd, most csókolom hát ajkad! Jaj, most enyém már ajkad! Csókom vár, Jochanaan! Ne mondtam-e én, Nem mondtam-e, Ugye, megmondtam én? Ah! Ah! Hadd érje most csókom! De mondd, miért nem nézel reám, Jochanaan? Szemed párja, mely oly borzasztó volt, Haraggal telt megvetéssel, Most le van zárva. De miért van lezárva? Nyissad hát fel szemed, És emeld fel pilládat, Jochanaan! Ó, miért nem nézel reám, Mondd csak, félsz talán, Jochanaan, nem akarsz ram felnézni tán? És a te nyelved egy szót se szól, Jochanaan! Ez a bíborkígyó, Mely fullánkjával felém vágott. Nemde, furcsa? Nem? De mért van, hogy ez a bíborkígyó Nem mozdul már? Ó, mért szitkozódtál ellenem: Ellenem, Salome, te, Heródiás lánya, te, Nagy Judea hercegnője! Ah! Ah! Jochanaan, Jochanaan, szép voltál! A tested mint a márványszobor, Hajad fekete sátor, A tested kert volt, gerlefészek, Ezüst liljomfényben állt. Semmi sem volt fehér, mint e test, Semmi sem volt oly sötét, mint e haj, Nem volt oly piros a föld színén, mint e száj! És a hangod tömjénillattá vált, És ha rád néztem, Bennem szólt egy bűvös muzsikaszó... Ah! Miért is nem néztél énreám, Jochanaan? Mért vontad gyönyörű szemedre a fátylát annak, Ki csak az Úrt kívánja látni? Jó, az Úristent láttad hát, Jochanaan! Ó, miért nem néztél te rám? Ó, tudom jól, hogyha látsz, Úgy bizton megszeretsz! Én tudom jól, te megszerettél volna, És hogy a titka a szívnek csodásabb, Mint bűvös titka a sírnak.