[fidelio] virius Creative Commons License 2009.06.02 0 0 18
HERÓDES (kétségbeesetten)[/i] Adjátok néki azt, amit kért! Az anyja lánya! Az, valóban az! (Heródiás lehúzza a tetrarcha ujjáról a [/i] halálgyűrűt és odaadja az egyik katonának, aki azt [/i] nyomban a hóhérhoz továbbítja)[/i]   HERÓDES Gyűrűmet ki vette el? (A hóhér leszáll a ciszternába)[/i] Egy gyűrűm volt nekem, Itt volt az ujjamon. A boromat ki itta meg? Színig telve volt a serleg, Benn óbor gyöngyözött, És most valaki mind kiitta. Ó, én érzem, Balsors fog valakit érni.   HERÓDIÁS Mit Salome tett, helyes!   HERÓDES Bizton tudom, Hogy még ma szörnyű baj ér.   SALOME (a ciszternánál hallgatózik)[/i] Egyetlen hangot se hallok. Mily néma csend! Mért nem jajgat hát, miért? Ah, ha valaki engem megölni jönne, Hogy kiabálnék, magamat hogy védném, Nem tudnám elviselni! Sújts hát, sújts hát, Naaman, Mit vársz? Csapj le rá... Nem... mily szörnyű csend! De borzasztó, rémítő csend ez! Ah! Valami most a földre hullott, Hallottam, hogy lehullott A hóhér súlyos bárdja. (Az apródhoz) [/i] Jöjj hozzám, Te hű voltál Narraboth-hoz? Szólj! Nos, hát, figyelj reám: Hadd legyen itt még több holttest! Menj gyorsan az őrcsapathoz el, S rendeld el nekik nyomban A mélybe szállni s felhozni nékem Mit a király esküvel ígért, Mert enyém az! Nos, hát, katonák, Induljatok gyorsan a mély ciszternába! Hogy végre fejét hadd látom! Nagyúr! Király! Mondd meg a katonáknak, Hozzák fel Jochanaan fejét! (Egy óriási fekete kar, a hóhér karja kinyúlik [/i] a ciszternából, ezüst tálon Jochanaan fejét [/i] tartva, melyet Salome megragad)[/i]