[fidelio] virius Creative Commons License 2009.06.02 0 0 17
HERÓDES (Heródiáshoz)[/i] Csend! Hozzám ne szólj! (Saloméhez) [/i] Salome, arra kérlek én, ne légy makacs! Lám, hisz mindig oly kedves voltál nekem! Talán nagyon is szerettelek. Ezért ez egyet tőlem ne kérd! Egy embernek fejét Porba hullva látni, Ó, mily szörnyű látvány! Halljad, mit mondok! Van nékem egy szép smaragdom, E kő a legszebb a nagy világon. Ezzel beéred, ugye? Hát kívánjad ezt és mindjárt tiéd lesz A drága smaragd!   SALOME Add nekem tehát Jochanaan fejét.   HERÓDES Nem hallgatsz rám, nem hallgatsz rám, Hát hallgass a szóra, Salome!   SALOME A Jochanaan fejét.   HERÓDES Csak azért kéred, hogy megkínozz, Mert mindig úgy néztelek téged! De a bájad zavart meg úgy. Ó, ó! Hozz bort, úgy szomjazom! Salome, Salome, Legyünk hát jó barátok, gondold meg! Hát értsd meg!... Ej, ej, mit akartam?... Mit is?... Ah! Tudom már, megvan! Salome, van nékem sok hófehér pávám, Büszke, hófehér, szép pávám, Mely a kertben mirtuszlomb árnyán jár-kel. Ezt kérjed hát, s mind tiéd, tiéd lesz! Bár a nagy világon nincs párjuk, Nincs másnak egy sem, de nekem van száz is, Mind a százat odaadom néked!   SALOME Add nekem hát Jochanaan fejét!   HERÓDIÁS Jól beszélsz, én leányom, (Heródeshez) [/i] És te Nevetséges vagy páváddal együtt!   HERÓDES (Heródiáshoz)[/i] Csend hát! Úgy károgsz, mint a varjú te, A te hangod kín nekem. ` Csönd legyen hát! (Saloméhez) [/i] Salome! Vigyázz, Mert ez ember hátha tán mégis az, Kit az ég leküldött! Azt mondják, szent férfi ő, Kit Isten küldött a földre le. Te várod azt, hogy balsors érjen engem? Salome, hallgass reám!   SALOME Add nekem hát Jochanaan fejét.   HERÓDES Mondd, mért nem hallgatsz engem? Légy nyugton, Salome! Én, Lásd, én nyugodt vagyok! Halld csak! Egy titkos hely rejtekén Van drágakő és sok ékszer. Anyádnak sem mondtam meg, hol őrizem. Van köztük egy nyaklánc négy sor drágagyönggyel, Topázok, mint tigrisszem, oly sárgák, Topázok, halványpirosak, mint a galambszem, És zöld topázok, mint a macskaszempár. És van sok opálom, mely mindig csillog, Oly hideg tűzzel, mint a jég. Ha akarod, mindez tiéd, halljad! (Egyre izgatottabban)[/i] Van nekem krizolitom és berillem, Krizoprázom és rubinom, Van nekem szardonikszem, hiacint-ékem És kalcedon kristályom. Elibéd szórom, És tiéd lesz ez a sok drága ékszer! Enyém a legszebb kristály, Tüzébe még soha nő-szem nem nézett! Ragyogó kagyló mélyén villog rejtve Csodafényű, tündöklő türkiz; Ha homlokodra fölteszed, Az álmokat mind megláthatod! Ezek felmérhetetlen kincsek, Mit kívánsz még többet, Salome? Bármit, akármit kérj, megadom neked, Csak egyet nem! Csak épp ez ember éltét, azt ne kérjed! A tiéd a főpap legékesebb palástja, És tiéd a „Szentek szentje" függönye, ha kívánod... (A zsidók: ó, ó, ó!)[/i]   SALOME Add nekem hát Jochanaan fejét!