[fidelio] virius Creative Commons License 2009.06.02 0 0 12
JOCHANAAN HANGJA Ó, babiloni céda nő, rút kéj leánya, te! Így szól az Isten, az Úr!   HERÓDES Borzasztó lenne az, Ha a holtak felkelnének!   HERÓDIÁS Parancsolj végre már rá!   JOCHANAAN HANGJA Ezerszámra áll a nép és majd rád támad, Elborítva éles kővel megköveztetel.   HERÓDIÁS Valóban, ez gyalázat!   JOCHANAAN HANGJA A hadvezérlő férfiak Szívedbe mártják a lándzsát, És pajzsaikkal ők majd száz darabra zúznak!   HERÓDIÁS Mért nem hallgat? Mért nem hallgat?   JOCHANAAN HANGJA Eljő majd, hogy kiirtsa a vétket, Hogy híre sem lesz! Hogy mindenik asszony megtanulja, S ne járja majdan bűne átkos útját!   HERÓDIÁS Csak halld, ellenem miket mond! Te tűröd azt, Hogy ez itt bántsa a királynét?!   HERÓDES A te neved nem mondta ki!   JOCHANAAN HANGJA Majd jő egy nap, Mikor a napfény elsötétül, mint egy gyászlepel, S mint a vér, a hold oly piros lesz És a csillagok fényes égről a földre hullanak, Mint éretlen zöld füge porba hull. Majd jő egy nap, Hogy a föld nagy királyai is félnek.   HERÓDIÁS Ha! ha! Éppúgy beszél, mintha részeg volna ő... De tovább nem bírom elviselni ezt a hangot, Úgy gyűlölöm a hangját. Parancsold meg, hogy hallgasson.