[fidelio] virius Creative Commons License 2009.06.02 0 0 8
HERÓDES (Heródiással és kíséretével megjelenik) Hol van Salome? A hercegnő hol van? Miért nem jött a lakomához vissza? Parancsomat mért szegi meg? (Meglátja Salomét) [/i] Ah, hisz itt van!   HERÓDIÁS Ne nézz, kérlek, rája! Mért nézed mindég csak őt?!   HERÓDES Milyen sápadt a hold ma este, Arculata mily különös! Olyan épp, mint egy tébolyodott nő, Ki nem leli meg kedvesét... Mint egy megrészegült nő, Ki felhők közt imbolyog...   HERÓDIÁS Nem, a hold ma is csak hold, és semmi más. Tán jobb lesz bemenni.   HERÓDES Én még nem megyek! (Egy rabszolgához)[/i] Manassah hozz gyorsan szőnyeget! Gyúljon fáklyafény! Szeretnék vendégimmel még bort inni. (Megbotlik Narraboth holttestében) [/i] Ah, miben siklottam el? A lábam vérbe lépett, Ez mindenképpen rossz jel. De mért van itt vér? És ez a holttest? Ki ez? Ide hogy került? Ki volt ez az ember? Ne lássam tovább!   ELSŐ KATONA E holttest Narraboth, uram!   HERÓDES Adtam-é parancsot én arra, hogy őt megöljék?   ELSŐ KATONA Önmagát ölte ő meg, uram.   HERÓDES Sehogy sem értem. Szegény szír ifjú, Mily szép is volt, Jól emlékszem rá! A vágy égett szende szép arcán, Mindég Salomét nézte... El vele! (Elviszik a holttestet) [/i] Ó, hogy fázom! Mily hűvös szél! (Heródiáshoz) [/i] Érzed-e? Szólj!   HERÓDIÁS Nem, itt nincsen szél.   HERÓDES De jól figyelj! Közelg a szél, s a légen át jönni hallom, Amint zúgva a szárnya rezdül. Nos, hallod-e?   HERÓDIÁS Nem, nem hallom.   HERÓDES Most már én se hallom. Az imént jól hallottam én, Úgy zúgott rémes szárnya... Már tova szállott. Csitt! Halljátok most? Felzúgnak a rémes szárnyak...   HERÓDIÁS Menjünk be, te betegnek látszol.   HERÓDES Én nem vagyok. Ám a te lányod halálos sápadt. Nem volt ilyen sápadt még soha.   HERÓDIÁS De hányszor mondtam már, Ne nézzed örökké!