[fidelio] virius Creative Commons License 2009.06.02 0 0 6
SALOME Jochanaan! Szeretem én a testedet, Jochanaan! Fehér e test, mint a liljom, zöld, buja réten, Melyet sarló még nem ért! Tested fehér, mint a hó Judea bérces hátán, A rózsa, mit ápol gyönyörű királyi nő, Nincs oly fehér, mint e test. Sem a rózsa, mit őriz királyi kert, Sem az alkony sötétlő árnyú levélen, Sem a hold képe tenger kék tükrében! Nem! Semmi sem oly fehér, mint e test Tested megérintni vágyom én!   JOCHANAAN Elég! Bűn leánya te! A világra a nő hozta a bűnt! Hozzám ne szólj! Beszéded ne halljam! Halljam csupán Isten zengő szavát, Csak az Úrét!   SALOME Tested fekéllyel telt, Oly iszonyatos, mint akit rüh elborít, Olyan, mint a ködlepett, nyirkos fal, Rajt' százlábú had tanyáz, Akárcsak egy undok fal, Hol a skorpiók fészke van. Olyan nyirkos, bomló, mint a sír, Kúszó férgek tanyája! Milyen szörnyű a tested, rémes! A hajad szeretem én, Jochanaan! Hajad, mint a szőlő, sötét, édes szőlő, Amely idomban terem. Oly sűrű, mint a cédrus, Libanon szép sudár cédrusa, Oroszlánnak ad árnyat s rabló népnek. A hosszú, gyászos éjjel, Ha a hold rejtve van, Nincsen csillagfény sem, Nem oly sötét, mint a hajad! A néma erdő... Nem, semmi sem oly sötét, mint a hajad! Simogatni vágyom lágy hajad!   JOCHANAAN Elég, bűnök leánya! Hozzám ne érj! Ne mocskold be szent hajlékát, Házát az Úrnak!   SALOME Hajad mily szörnyű, És portól, szennytől sűrű, Mintha koronát .sápadt fődre Tövisből fonna rá, Mintha kígyók gúzsba kötve A vállad borítanák. Nem kell hajad most már! Csak az ajkad vágyom én, Jochanaan, Csak az ajkad vágyom én, Jochanaan! Az ajkad, mint egy skarlát folt Elefántcsont fehér haván, Éppolyan, mint a gránátalma, Ezüst pengétől két félbe szelt, - Mint a gránátalma virágzik Thyrus kertjében! Lángoló rózsa nem oly piros! Az érckürtök bíborfényű hangja, Zengve szól királyi nászra, És előtte az ellen reszket, Nem oly piros, mint az égő szád! A szád pirosabb, mint a férfiak lába, Kik a bort tapossák szüretkor, És pirosabb, mint a szentgalamb lábai, Melynek templom fészke! Az ajkad mint a korallvirág tenger hűs alkonyán, Mint a moábi hegyek lángoló szirtje, Királyok szent bíbora... Ah, e világon nincs más ily piros, Ó hadd, hogy ajkad csókoljam!   JOCHANAAN Soha, kéjek lánya te, Bűn lánya, soha!