83.04.12. kedd
reggel 8; H.H. reggel összepisilte az ágyunkat. A reggeli torna recsegve: fáj a nyakam. A WC lefolyója eldugult: pumpával nekiesek, a gumija leragad róla, undorodva benyúlok a szennybe: szaros lett a kezem csuklóig. 
Tán életemben először: kimosot-általam kimosott!- zokniaimat, zsebkendőimet összegöngyölöm!
Hegel apó: "Az első minősített anyag  az anyag mint tiszta magával való azonosság, mint a magára irányuló refexió egysége; így csak az első, maga is még elvont megnyilatkozás... Az anyagnak ez az egzisztáló általános azonossága   a fény:mint egyéniség a csillag; ez pedig mint egy totalitás
mozzanata a Nap. "-!
Hegel fénye és az emanáció.
Továbbra is Wilhelm apó: "A képzet a különvaló egyszerű fénysugarakról s részecskéikről és nyalábaikról - amelyekből állítólag áll a kiterjedésében korlátozott fény - hozzátartozik a kategóriák  egyéb barbárságához, amelyet különösen Newton tett uralkodóvá a fizikában "
Füst Milán: "Már nem teszek többé erőszakot magamon:fekszem, hát fekszem. - Nagy puhaság, nehézkesség a mozgásban - fáradt tevékenység, fáradt testtartás - a frissesség teljes hiánya- lusta fekvés napokon át - munkától való félelem. -Elvásott, iszonyú élet! "
"Sokáig rosszul ítéltem meg az életemet. Tanulni vágytam  nagyon, s úgy éreztem, hogy életem virágkorát  semmittevéssel herdáltam el, holott nincs még egy olyan korszaka  életemnek, amelyre hálásabban gondolnék, mint azokra az 'elherdált évek'-re. Az elherdált éveket a New York kávéház  karzatán töltöttem el, határtalan boldogtalanságban. Kenyerem, állásom nem volt, vizsgáimat nem tettem le, s aki nézett, nyilván némi joggal azt hihette, hogy elzülöttem."
"A sorsom, úgy látszik az, hogy halálra döglesszen  a munka görcse, s undorodjam attól, amit csinálok....Az önutálat kezd elviselhetetlen lenni. Így, ekkora önmegvetéssel nem is lehet élni már...Nem hiszem, hogy egyhamar mégegyszer tollat veszek a kezembe - pedig ennek éltem. Nincs az a vallásos ember, aki tisztább életet élt volna nálam.  Feláldoztam éveket, de nemcsak a magaméit  - olyan volt ez, mint egy nagy betegség, mint egy sorscsapás. Megnyugszom, hogy így van, és megpróbálok tovább menni. 'Megmérettél és könnyűnek találtattál'- ezt írhatnák a sirkövemre- Nem is te mértél meg engem, hanem én magam, s nem is most, már régen. Tudom, hogy mit érek, s tudom, hogy nem sokat érek."
Lakásátrendezés, ide