CXXX. SZONETT Úrnőm szeme nem nap, sehogyse; rőt Ajkánál a rőt koráll ragyogóbb. Fehér a hó? Az ő keble sötét. Drót a haj? A haja fekete drót. Láttam rózsát, fehéret s pirosat, De az ő arcán bizony sohase; S némely párfőm gyönyöre csábosabb, Mint amilyen úrnőm lehelete. Szívesen hallgatom - de tudom, a Muzsikaszó sokkal zengzetesebb; Istennőt járni nem láttam soha - Az én úrnőm a földön jár, ha megy; Mégis ér annyit nekem, mint akit Hazug hasonlat mennyekbe röpít. /William Shakespeare, ford., Szabó Lőrinc/