Kedves Topicolók! Szerintem politikától függetlenül az orgona, éppúgy mint bármilyen másik hangszer, sem nem világi, sem nem szakrális önmagában véve. Különbséget egy hangszer esetében inkább a népi (primitív) vagy klasszikus jelző ellenpontjain keresném. Ebben a vonatkozásban már egyértelmű, hogy orgona, hegedű, fuvola való lehet egy templomba vagy istentiszteletre, a citera, meg az ütőgardon már nem. A klasszikus zene az lehet szent(ségi) is, bár ennek is vannak érdekes alesetei. Bartók, Cantáta profana c. műve egy paradoxont foglal magába: Profán kantáta. Tehát a klasszikus művészetet azért is helyes a szakralitás kategóriájába sorolni, mert genezisét tekintve minden művészet ősforrása a mágia, azaz a primitív vallás. Amúgy az orgonát csak az tehette "szakrálissá", hogy az énekkíséretre legjobb hangszer, de a karizmatikusoknál használt gitárt sem érezzük szakrálisnak azáltal, mert istentiszteleten is használják. eygébként az orgonának kifejezetten pechje, hogy "szakrálisnak" értelmezték, mert éppen ezért elég sok elnyomatást szenvedett az elmúlt rendszerben, bár szerencsétlen orgona nem tehett róla, hogy egyházi használatra, hatásra fejlődött. Ettől, még lehetne kiváló hangversenytermi orgonakultúra is. Sőt, vannak olyan orgonaművek, melyek egyáltalán nem szakrális ihletésűek. PL. Stravinsky-Guillou Pteruska tételeinek orgona átirata gondolatilag éppoly távol áll a "vallástól", mint Bartók fent említett műve, mégse érezzük szentségtörésnek, ha templomi hangszeren adják elő. Amúgy magasabb szinten ,mint láttuk minden művészet "szakrális" is bizonyos értelemben. Stravinskijra visszatérve, a Tavaszi áldozat is keményen szakrális gondolatú, még ha nem is keresztény. Az is lehetne vitatéma, hogy a gitárnak és általában a könnyűzenei eszköztárnak, mint primitív, (bár nem népi!) hangszereknek mennyiben van helyük templomokba. A népi kultúra, mint a kultúra harmadik paradigmája, a magas-, és a tömegkultúra mellett szintén önálló művészeti szféra.