Megjelent az első kritika a lejjebb többször említett berlini koncertekről, ahol Baráti Kristóf Max Bruch (1838-1920) I. hegedűversenyét játszotta a Marek Janowski dirigálta Rádió-Szimfonikusokkal (RSB).
https://stagescreen.wordpress.com/2015/04/22/musikalische-vulkanologie/

Sascha Krieger a karmester fényképe fölött számol be a hegedűversenyről, majd a szünet utáni Bruckner-VI. kerül szóba, és a beszámoló címe is erre vonatkozik (Egy vulkán belsejében).

Az első rész lényegét lefordítom: "Max Bruch minden bizonnyal csak egy lábjegyzet lenne a zenetörténetben, ha nem írta volna meg az I. (g-moll) hegedűversenyét, hiszen manapság szinte csak ez jut az eszünkbe vele kapcsolatban. Ez a műve csupán egy mellékterméke az oratórium- és szimfóniaszerzőnek, habár főműveit éppen úgy elfelejtették, mint a másik két hegedűversenyét. Ami tehát megmaradt: az I. hegedűverseny, a maga táncos energiával és dallamossággal ötvözött romantikus felütésével, a kissé keleties hangulatú témáival, amelynek varázsa alól kevés rangos hegedűs tud szabadulni. Baráti Kristóf is bensőségesen merül el a Bruch-melodikában, amely soha, még egyetlen pillanatra sem jelez mást, mint egy romantikus mű lényegét. Baráti játéka erőteljes, de éneklő is, vonókezelése energikus és feszes, hangja kerek, telt, néha túlságosan is izmos. Túlzás nélkül keresi a romantikus pátoszt. Játéka nem válik partalanná, sőt: minden ütemben kifejező. A Marek Janowski vezényelte RSB pedig egy egységes, telt és erőteljes zenekari hangzással járul hozzá, messzemenően a kiséretre szorítkozva, miáltal a műnek egy váratlan drámaiságot kölcsönöztek, amire aztán a szólista szívesen reagált. A hegedűszóló kiemelkedő volt, különösen az adagióban, néha majdnem édeskéssé és érzelgőssé váló, de Janowskiék dús hangzása ezt minden esetben visszafogta. A fináléban is a zenekar ereje ellensúlyozta a szólista érezhető fáradását, például az első témánál, és ezzel hamar visszatalált az erőteljes hagjára. Janowski még megpróbált valamilyen újdonságot a műbe csempészni, de sikertelenül. Azt sem tudta teljesen érvényesíteni, hogy drámai kézmozdulataival ellensúlyozza Baráti romantikus lágyságát.

xxxxx

Bruch több mint száz művet írt, amelyeknek csak kis része kamara vagy zenekari alkotás, és valóban a kórusok, dalok, oratóriumok dominálnak, a több dalt és kórust is tartalmazó opuszok miatt közel 150 ilyen szerzeménye van. Az egyműves szerzőséghez azért hozzáteszem: az 5-tételes, népzenei gyökerű Skót fantázia kiváló és nem is ritkán hallható hegedűs darab, míg a Kol Nidrei című adagiója pl. május 3-án is felhangzik a Debreceni Kodály Filharmonikusok és Várdai István MÜPA-beli koncertjén. A további műsor is szenzációs!

https://www.youtube.com/watch?v=u7cNznH0GhI

https://www.mupa.hu/program/vardai-istvan-es-a-kodaly-filharmonikusok-debrecen-2015-05-03_19-30-bbnh