Még csak két nap telt el Beethoven C-dúr miséje óta, s tessék itt az újabb csoda: egy Bach-oratórium és két kantáta. (A Húsvéti-oratóriumot én inkább kantátának érzem, hiszen nincs elbeszélő jellege, az evangelista is hiányzik belőle. A Pünkösdi-kantáta tényleg az, ami.) Lényeg, hogy a művek méltó előadásban hangzottak el a koncerten.

Igaz, hogy a Húsvéti-oratórium sinfoniájában még voltak kisebb problémák a fúvósokkal (főleg a rezekkel), de ez a későbbiekben megszűnt, s amúgy sem volt zavaró, annyira sodró lendülettel szólt a zenekar. A fuvolisták és az oboisták pedig szinte végig remekeltek. Szerintem szerencsés döntés volt, hogy Gyöngyösi Levente helyet cserélt Mészáros Bernadettel, mert a cembalo sokszor kihallatszott a zenekarból. (S milyen jó, hogy kihallatszott!)

A kórus szokás szerint szuper volt. (Kár, hogy a Vesprót nem ők éneklik, de reméljük, a debreceniek is kitesznek majd magukért.) A szólisták közül a tenoristát, Szigetvári Dávidot éreztem a többieknél gyengébbnek, s valószínűleg Bárány Péternek (contratenor) is volt már jobb napja. Ha Cser Krisztián ilyen betegen, milyen lesz, ha meggyógyul?

Kíváncsian várom az ősszel kezdődő kantátasorozatot, s remélem, hogy a következő évadokban is folytatják, s végül az összeset előadják. Ez ebben az ütemben kb. 15 év lenne. Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, akit érdekelne.

Azt viszont sajnálom, hogy az MTA-n lesz, ahol az akusztika nem jó, a bérlet pedig viszonylag drága.

*

Mindegynek igaza van, hátul kicsit tompa volt a hangzás. Kicsit olyan, mintha egy másik helyiségben ülne az ember. Azt hiszem a nagyon leeresztett hangvető okozza ezt. (Persze nyilván szükséges volt a leeresztése.) Mi bizony előrébb ültünk a szünetben.

Bizony kár, hogy ezt az elmúlt évadot kihagyta a Zak, holott a felújítás még nem érinti a Nagytermet. De nyáron talán végre nekifognak.