Törölt nick 2008.08.21 0 0 249 Liszt egyik hangversenyén szerepelt a Faust-szimfónia is, s miután a mű elhangzott, a jelenlevő Richard Wagner odasietett apósához (!) és forrón megszorongatta a kezét. – Boldogan hallgattam szimfóniádban azt a remek részt – mondotta –, amit elég sikeresen emeltem át a Walkürbe.– Én is örültem, amikor ezekhez a taktusokhoz érkeztem – mosolygott Liszt –, mert közben arra gondoltam, hogy a te közreműködéseddel mennyire szélesebb körben terjed majd el az én melódiám.   Radnai György operaénekes épp Ravennában élvezte nyári vakációját, amikor is észrevette, hogy autójának kipufogócsöve kilyukadt. A közeli Fiat-szervizben ajánlottak neki egy megbízható maszekot, de Radnai mindvégig azon bosszankodott, hogy egy szerelésnyi plusz valutával azért mégsem készült Olaszországra.Az alkudozás során a szerelő véletlenül megtudta operaénekesünk foglalkozását, s így kiáltott fel lelkesedésében: - Maga operaénekes! Bariton! Hát ez pompás! És el is tudná énekelni a Rigolettót, Maestro? Kölyökkorom óta ez a kedvencem, s ha ez a műhelyem nem lenne, már réges-régen énekes lennék. A jelentős árkedvezmény reményében Radnai máris intonálta a monológot: Pari siamo io e la lingua, egli ha il pugnale... De csak idáig jutott, mert a „kolléga" autószerelő átvette a szólamot, és szenvedélyesen hadonászva hegesztőpákájával folytatta: L'uomo son' io, che ride... Radnai pedig hagyta, hogy végigvigye a teljes monológot és néhány bravó kiáltás, no meg némi taps kíséretében kifizette a potom 1500 lírás cehhet.