Azt mesélik, hogy Arturo Toscanini, a neves karmester a nyugati partra való utazása során ellátogatott a Grand Canyonhoz is. Útitársa tiszteletteljesen meghúzódott a háttérben, s figyelte, amint a mester mozdulatlanul áll és csodálja a coloradói hegyszorost. Majd Toscanini, a hosszú-hosszú néma szemlélődés után egyszer csak viharos tapsban és hangos bravózásban tört ki. Számára Amerika megismerése felért egy nagysikerű hangversennyel.
Ormándy Jenőnek, a híres karmesternek abszolút hallása volt. A Philadelfiai Szimfonikus Zenekar tagjai egy április elsején, a próba előtt megegyeztek, hogy megviccelik a mestert, s mindenki fél hanggal lejjebb hangolta a hangszerét.Mondani sem kell, amikor játszani kezdtek, Ormándy azonnal leállította a „produkciót".
Rahmanyinov és Godowski, a két híres zongoraművész jelen voltak egy koncerten, amelynek során a zongorista elfelejtett néhány taktust.- Szörnyű volt az a rész, amikor kihagyott néhány hangot - jegyezte meg az előadás végén Rahmanyinov. - De még szörnyűbbek voltak azok, amelyekre emlékezett - válaszolta Godowski.
Banda Ede csellóművész, a Zeneművészeti Főiskola gordonka és kamarazene tanára abszolút hallással bírt. Öt éves korában a doktor bácsi azt mondta neki: - Mondd szépen kisfiam, hogy áááááááá! - Nem mondom - rázta a buksiját a kis Ede. - Miért nem mondod? - Azért nem mondom, mert az nem is á, hanem cisz, amit a doktor bácsi énekel...
