Ormándy Jenő hegedűművészt a húszas évek elején beültették a New York-i Capitol mozi zenekarába, a legutolsó sorba, s ott húzta a képalávalót a hollywoodi némafilmekhez. Egy hétfői napon kezdte el tevékenységét, ám szombatra megbetegedett az orkeszter hangversenymestere, és sürgős szükség volt egy gyakorlott hegedűszólistára. Előszedték Mr. Ormandyt, s a magyar fiú vasárnap már ott ült balról az első helyen, a karmesteri pulpitus mellett.
Két évig dolgozott mint hangversenymester a Capitol zenekarában, amikor is váratlanul lebetegedett a zenekar karmestere. Az óriásmozi igazgatója magához hivatta Ormándyt:
- Fiatalember, tud Ön partitúrát olvasni?
- Tudok.
- Vezényelt már valaha?
- Még nem.
- Akkor legfőbb ideje, hogy gyakorolni kezdjen. Ma este Ön fog dirigálni, s már csak két órája van az előadásig. Zenekari próbára sajnos nincs idő. Sok szerencsét!
A produkció olyan jól sikerült, hogy e naptól Ormandy vezényelte a Capitol zenekarát, s hamarosan a legkapósabb dirigensek között emlegették az Egyesült Államokban. Rövid idő múlva a minneapolisi filharmonikusok karnagya lett beteg, s a zenekar vezetői Mr. Ormandyt kérték fel, hogy vegye át a soron következő koncert vezénylését. A siker gyümölcse akkor érett be, amikor ágynak dőlt Mr. Stokowski, a philadelphiai, majd Mr. Toscanini a New York-i filharmonikusok karnagya, s a veszélyben lévő koncertek vezénylésére szintén Mr. Ormandy kapott megbízást.
Így vált az abszolút helyettes Ormándy Jenő hegedűművész az öt világrész, hatvan éven keresztül legkeresettebb és legkiválóbb karmesterévé