És egy ráadás, szintén saját tanúsággal... Simándy József Manrico szerepében, a második felvonásban kissé a tábortűz közelében felejtette magát, mikor a hírnök kürtszava harsant. A karmester szerencsére résen volt, és leintette a Simándy nevében válaszolni készülő kürtöt... a Mester pedig - mit tehetett volna mást - elnevette magát (csaknem legyintett egyet) - és odaballagott a színpad jobb oldalán lerakott kürtjéhez, s így az ő kürtjele sem a semmiből jött...