Domingo is beleesett abba a hibába, amelyikbe szinte minden lehanyatlott világnagyság: nem tud idejében elköszönni a színpadtól, és ezzel nem tesz egyebet, mint a saját mitoszát rombolja. Kár !! Jómagam is, ha mindent tényezőt mérlegelek, a legnagyobb tenornak tartom, noha egyes szempontból voltak jobbak nála. Voltak, mégpedig sokan, akiknek jobbak voltak a magas hangjai (Gedda, Pavarotti, Kraus, Corelli, stb), volt akinek még jobb volt a stílusérzéke (Gedda), de azt a komplexitást, amelyet ő elért egy szerepben, zene és dráma teljes egységét, valószínűleg senki nem tudta elérni. Ami egyébként most Bécsben történt vele, nem az első esete volt, nagyon hasonló megtörtént két éve a Scala második Otello előadásán és tavaly a MET Andrea Chenier premierjén is. Domingo két jelentős amerikai operaházat igazgat, vezényel, tanít, és a bécsi előadásra közvetlenül egy amerikai fellépés után érkezett. Nem lehet, nem szabad így becsapni a közönséget! Megérteni nem tudom, miért nem hagyja abba időben, miért nem hagy szép és teljes emléket magáról és művészetéről. De ezt, sajnos, magyar nagyságokról is el lehet mondani. Aki hallotta Tokody Ilonát tegnapelőtt a Don Carlosban, megérti mire gondolok. Teljesen elvesztette a hangját, a szerep kétharmadában egyáltalán nem hallatszott, hogy engedheti az Operaház vezetősége világsztárok mellett színpadra? Ekkora hangon már csak szobakoncertet adhatna, de semmiképpen nem énekelhetne operát. Úgy, hogy a közönség felemelt helyárakon, a földszinten 10000 forintért kénytelen hallgatni.