No hát ez az igazi fejesugrás :)

De ha bátor vagy, vágj bele.

 

Mondom mi jut eszembe (nem vagyok ám nagy szakértö, csak sok éve van madaram, és bár magam nem tenyésztek, beszélgetek olyanokkal akik igen...)

 

- A kézzel nevelt hím elképzelhetö, hogy nem a tojót tekinti a párjának, hanem a gazdáját. Fordított esetben (szelíd tojó) hallottam, hogy a tojó elkergette a hímet a fiókától, egyedül viszont nem tudta megfelelöen etetni, a "párjától" (az embertöl) várta a segítséget (meg is kapta, de naponta 5x fiókát etetni pl. munka mellett elég nehéz :)) Namost _téged_ biztosan nem fog a párjának tekinteni a hím, tehát vagy felnevelik ök ketten a kicsit (te meg örülsz, ha egyáltalán a közelébe engednek...), vagy kénytelen leszel elvenni a fiókát és magad felnevelni. (Ez azért bajos, mert a harmadik-negyedik szobából is áthallatszik a kicsi sivalkodása, a szülök tuti hallanák, és nem örülnének neki.)

 

- A második potenciális gond forrása szintén a kézzel nevelt hím lehet: ha nagyon kötödik a gazdájához, és elszakítod töle, depresszióssá válhat, akár ott is hagyhatja a fiókát. Az anyja persze ettöl még fel tudná nevelni, nem kell feltétlenül besegíteni, de ha mégis, nagy kérdés, elfogadja-e / eltüri-e a segítségedet?

 

A legjobban akkor járnál, ha a jelenlegi gazdák mégis felnevel(tet)nék a fiókát a két szülömadárral, és te csak a jól szocializált kismadarat vinnéd haza ;)

 

Próbálj meg minél többet megtudni az "eröviszonyokról" (ki kihez mennyire kötödik), meg menj el megnézni öket, de ne kettyenj el nagyon ha a két "kisgyerekes" papagáj nagyon fúj rád (az a dolguk...)

Ha mégis hazavinnéd öket, szerintem fontos, hogy a gazda (az eladó) vigye hozzád, és ne te hozd el a gazdától (az eladótól) (nem tudom, mennyire nyilvánvaló a különbség?). (Gondolom, az eladó amúgy is szívesen megnézné, hova kerülnek a madárkái.)