Sziasztok!

 

A mai tivolis kirándulásunk története kissé bővebben:

 

Mivel tegnap megkaptam az infot (köszönet érte!, bár utólag már mindegy) a sztrájkról, úgy döntöttünk, hogy Tivoliba olyan dél-egy körül indulunk és este jövünk haza, így kihagyjuk a sztrájkot. Előzetesen még Lidón is gondolkodtunk, mert a készpénz keretünkbe csak az egyik fér bele, és mint mondtam, az óriási lehúzás miatt újabb adagot nem akarok már felvenni péntekig, amikor indulunk haza. Lényeg az, hogy utánanéztem, hogy a Villa d'Esténél sem lehet kártyát használni (miért is lehetne?), így választanunk kellett, és Tivoli mellett döntöttünk. Sajnos.

 

Szóval dél körül elmentünk a Mammoloig, ott megnézzük a pénztárat, hát naná, hogy itt is csak készpénzzel lehet fizetni, ráadásul nem élt az a dolog, amit itt korábban olvastam a Cotral járatokról, hogy ha van Rómás bérletem, akkor egy dbig az él, ezért olcsóbb, nem kérem, itt 2.20-at kértek a jegyért, és ha Villa d'Estét ki akarjuk fizetni, akkor nem marad kápénk hazára a repülőgép transzferre, így hagytuk. (Az egy másik sztori, hogy miért nem maradt készpénzem több, így alakult.)

 

Na mindegy, mondtam a feleségemnek, hogy sebaj, menjünk el a vasútállomásokra, és vonattal megyünk. Tudtam, hogy fél 1 körül indul egy járat, oda is értünk, de már csak kb. 10 percünk volt. Az automata szarakodott, nem vette be az én kártyámat, bénáztunk vele még 3 percet, aztán a másik kártyát vitte, és siettünk a vonathoz. Na, itt követtem el az égbekiáltó gaztettet, vagyis hibát, és nem olvastam el a hátoldalán lévő apróbetűs szöveget angolul, hogy az automatából frissen kiadott jegyet még érvényesíttetni is kell egy másik automatánál (én kis naiv azt gondoltam, hogy ez a kalauz dolga).

 

Szóval felültünk a vonatra, és izgalommal vártuk Tivolit. Helyette Tivoli előtt jött egy tagbaszakadt, szakállas ellenőr. Már hallottuk az alvégen, hogy valami baj van, aztán odaért hozzánk. A mellettünk lévő olasz párból a lánynak valami baj volt egy kártyájával (ide nem volt érvényes, vagy hasonló, de nem értettem), azon dörmögött egy kicsit, aztán elengedte őket. Jöttünk mi. 

Nagy garral előadta, hogy nem érvényesítettük a jegyünket, és beszélünk-e angolul. Mondom, igen. Akkor tudhattuk volna, hogy ez szükséges, és megbírságol minket fejenként 50 Eurora, azaz 100-ra. 

 

Ugyan láttam a fején, hogy alig várta, hogy belém köthessen és kiokádhassa a dühét, de csak mondtam neki, hogy sajnos nem tudtunk erről a dologról, és siettünk is a vonatra, most tényleg egy 100-asra meg akar-e vágni az összesen 5 Euro értékű vonatjegyeink miatt? Na több se kellett neki, elkezdett ordítani, hogy az angol egy nemzetközi nyelv, és ott van a jegyen, el kell olvasni, és különben is üljek le azonnal (közben felálltam, észre sem vettem), mert ő az ellenőr (I'm the inspector), magyarázza, és böködi a kis kártyát a mellén, és ha még egy szót szólok, akkor kéri a személyimet és rendőrt hív. Szóval kápé, vagy kártya, neki mindegy, de fizetünk, mint a katonatiszt, mert ő az inspector (ezt kb. 5x elmondta nyomatékosítás céljából), és mégis mit képzelünk mi, mert a szabály az szabály, neki ez a kötelessége, ő ezt csak érvényesíti.

Közben odavitt minket a kocsi végébe, ahol mint kiderült, egy kedves, megszeppent brit család várakozott, mintegy 5 fő: szülők, nagymama, és két kislány, akiket szintén megvágott ugyanemiatt. A mama udvariasan megkockáztatott egy félszeg kérdést, hogy nem gondolja-e az inspector úr, hogy kicsit túlzás a 1,5-2,5 Euros jegyenként 50 Eurot bírságolni, mire újabb üvöltés volt a válasz, és hogy ő Londonban élt egy évet, és remekül beszél angolul, és ott van a jegyen, mindenkinek tudnia kell angolul olvasni. És hát persze ő az inspector.

 

Közben szóltam neki, hogy mivel Tivoliban megálltunk, nem kéne hagyni, hogy továbbvigyen minket a vonat, erre vonogatta a vállát, aztán a feleségem is szólt neki, hogy legalább hadd szálljunk le, mire kiszólt a mozdonyvezetőnek, hogy várjon, amíg ő bírságol (sztem kb. negyed órát bírságolt hetünket, szóval minden utas nagyon örülhetett), aztán beállt az ajtó elé, hogy ki ne szökjünk ám előle. Közben kérdi, hogy milyen országból jövünk, de már kb. másodszor fenyegetőzött rendőrrel, egyáltalán, ha nem úgy néztél rá, ahogy ő elvárta, már kötekedett, hogy van-e vmi problémád. Mondom neki, hogy magyar vagyok, erre bevágja, hogy ők tisztelik a törvényeket, nem úgy, mint a mi országunkban. Azt hittem, itt mázolok be neki egyet, a feleségem már úgy szólt rám. Aztán amikor lehúzta a kártyámat, mondta, hogy úgy látja, a kártya rendben van, mire már kínomban elkezdtem röhögni, erre megint üvöltözik, hogy mit mosolygok itt rajta, mi olyan vicces. 

Végül szép napot kívánt nekünk.

 

Az asszonykám a megállóban sírdogált, hogy ő megy vissza Rómába (legszívesebben inkább haza), úgy kellett rábeszélnem, hogy ha már itt vagyunk, nézzük meg azt a redvás kertet, közben beért minket az épp megbírságolt angol család is, akikről 250 Eurot gombolt le kedves barátunk. Ők is mondták, hogy ennyire faragatlan, durva, alázós magatartással hivatalos személytől még az életben nem találkoztak, ráadásul ők tudták is, hogy validálni kéne a jegyet, csak épp elérték a vonatot, de nem hitték, hogy ez lesz. 

 

A parkról ezek után nehéz elfogultság nélkül nyilatkoznom, mondhatni, nem nagy élvezettel néztük végig, nem egy ábrándozós, romantikus séta volt, inkább a megaláztatás keserű íze a szánkban. Mondjuk azt, hogy szép a park, szép, de hogy árán van-e... (és itt most nem a 100 Eurora gondolok, csak a 11-re fejenként).

 

Na, hazajutva 4 körül (ezek után semmi kedvünk nem volt ott estig téblábolni) belecsöppentünk a sztrájk kellő közepébe. Először a 163-assal tudtunk eljutni a Triomfare-ig (a második járattal, mert az első alig bírta az ajtaját becsukni, úgy csüngtek benne az emberek, mint az uborkák a tövön), majd a 492-essel a Ciproig, amely út majdnem másfél óráig tartott át az egész városon. Ingyenes városnéző körút óriási hangulatban. Legalább ülőhelyünk már volt ezen.

 

 

Szóval itthon vagyunk, megvolt Tivoli is, nem tudom, valaha lesz-e még kedvem elmenni megnézni a többi parkját (a feleségemnek tuti nem, bár ő Rómába sem akar jönni soha többé), mindenesetre sok késztetést most nem érzek hozzá.