Ha kifejtem, hogy miért írtam azt amit, talán egyet fogunk érteni a végén.

A kínai nyelv latin, ciril, stb. betűs átírására a legtöbb nemzet alkotott saját átírást, az oroszoktól az amerikaiakig, volt aki többet is. Mint például Magyarország, ami egyből kétféle átírást is kitalált az ötvenes években, a tudományos és a népszerű átírásokat.

A tudományos abból a szempontból jó, hogy legalább használható, mert amit leír valaki a tudományos magyar átírásban, az egyértelműen értelmezhető. Ennek ellenére ma már a sinológiai szakma egyáltalán nem használja, ahogy a pinyin átírást szinte az egész világ átvette, úgy hosszú évek óta a magyar nyelven publikált szakkönyvekben is a pinyin az egyedüluralkodó. 

A helyesírási szabályzat szerint a kínai szavakat a népszerű magyar átírásban kell írni, ezt a legtöbb magyar sajtótermék igyekszik követni, sajnos kissebb mint nagyobb sikerrel. Nyilván lehetne törekedni arra, hogy helyesen használják a népszerű átírást, ezzel szemben gyakorlatilag nincs olyan magyar nyelvű cikk amiben ne lenne elírva az abban szereplő kínai szavak egy része vagy egésze. Nem biztos, hogy sikerrel kecsegtetne, ha az lenne a feladat, hogy keressünk az elmúlt 15(!) évből 5 olyan magyar nyelvű cikket, amiben cikkenként szerepel minimum 3 kínai kifejezés, név és azok hibátlanul vannak áttéve a népszerű magyar átírásba.

Ez, a laikusoknak kitalált népszerű magyar átírás ugyanakkor számos problémával küzd. Azt most tegyük félre, hogy mennyire alkalmas a kínai kiejtés visszaadására. Két ettől függetlenül létező alapvető probléma is van vele. Az egyik, hogy az átírás veszteségesen egyszerűsít, mivel több eltérő hangot is ugyanarra a magyar betűre ír át, így amit erre egyszer átírnak, az már nem feleltethető meg egy kínai hangnak (ezért kellett mellé anno a tudományos átírás). A másik, hogy a pinyin átírás a kínai nyelv latinbetűs átírása - az útlevelektől a kínai utcanévtáblákon át az idegen nyelvű kiadványokig, mindenhol ez szerepel, akárhol is jelenik meg a világon. A pinyin és a népszerű magyar a felismerhetetlenségig különbözik egymástól (ha nem így lenne, akkor az átírási táblázatok használatára kényszerített újságírók nem rontanák el ilyen könnyen az átírást), tehát a magyar átlagember - akinek az életét megkönnyebítendő találták ki ezt az átírást a múlt század közepén - egyszerűen képtelen beazonosítani az egyik átírásban látott nevet a másik átírásban olvasottal. Gyakorlatilag a világon mindenki más feladta a saját egyedi átírását (amik azért születtek, mert nem volt más és valahogy le kellett írni a kínai szavakat) és átvette a pinyint. Nálunk, függetlenül attól, hogy a magyar utazik Kínába vagy a kínai Magyarországra, napi szinten problémát okoz, hogy a mai napig érvényben van egy egyedi, lassan hatvan éve kitalált és egyértelműen rossz átírás.

Amit ráadásul nem tudunk helyesen használni. Ezért írtam azt, amit.