Itt az idő!

Ítélet Petőfi Sándor temetésén

 

Magyarfobita MTA

Legyen átkozott neved!

Sehonnai Orál boáz

Szemétdombon a helyed.

 

Petőfi állt újra közénk,

Hogy igazságot tegyen.

Szelleme fáklyaként kigyúl,

Fent a Szabadság hegyen.

 

Kossuth helyén ül a Stróman,

Szólítjuk, de nem válaszol.

Miért, kit és akkor mi van?

Kérdést szül a fájdalom.

 

Nyakunkon a bitang horda,

Labancok új labanca –

Júdás csókos ezüstökön

Bizalmunkat bitorolja.

 

Hétszáz ezer magyar ifjú

Vándorolt napnyugatra,

Lassan kiürül az ország,

Ráment mind bankkamatra.

 

Metélt farkú kutyaütő

Intrikál hatra-vakra.

Salamoni csillagőrző

Ugat nyáréji Holdra -

 

Akasztófák árnyékában

Osztják Jézus köpenyét -

Halott gyalázók söpredéke

Ellopta szűz tetemét -

 

Légy átkozott heted ízig,

Körülmetélt a kórság,

Petőfi sírja falából,

Kinyúl érted az ország!

 

Nincsen bosszú, s nincs bocsánat,

Hulljon rád minden átkod!

Jézus ítél, Ciont zárva,

Istennel csal ki vádlott!