Hát, igen. Elég kemény ez a dolog. Nálam fél éve van ez a kényszer, eddig lelki oldalról próbálkoztam, pszichológus és természetes gyógymódok. Napi szinten órákat dolgoztam a problémámon. Pszichológus nem használt, természetes gyógymód igen, de sajnos "csak" annyit (bár ez is nagy dolog), hogy a teljesen elviselhetetlen állapotról eljutottam egy elviselhető állapotra. Viszont ez így még mindig nem nevezhető életnek. Sajnos az utóbbi időben a férjemmel is megromlott a kapcsolatom. Már nem tolerálja az állandó hangulatingadozásomat. Így most elmentem pszichiáterhez, és elkezdtem gyógyszert szedni. Annak ellenére, hogy mindig is elleneztem az ilyesmit. De bizonyos helyzetekben fel kell adnunk az elveinket. És én úgy érzem, hogy ez most ilyen helyzet, és most talán erre van szükség. Még csak pár napja szedem a gyógyszereket, de már jelentős a javulás. 1 x 20 mg Floxet és 3 x 0,25 mg Xanax. Van itt még valaki, aki ezeket szedi?
Hópihe, teljesen megértem a tökéletességre való törekvést, én is ilyen voltam. Az évek során már olyan szintre fejlesztettem ezt, hogy nem bírtam tovább csinálni, mert már szinte egyáltalán nem hagytam magamnak semmiféle szabadságot. Szóval tavaly télen jött el az a pillanat, hogy azt mondtam, ennek vége, mert már nem bírom. Innentől kezdve nem foglalkoztam azzal, ha valami nem úgy sikerült, ahogy én jónak gondoltam. És pár napig szabad és boldog voltam, hirtelen rengeteg energiám lett. Aztán csapott le rám a kényszerbetegség hirtelen, egyik pillanatról a másikra előjöttek az agresszív kényszergondolatok. Azt gondolom, hogy ez a betegség eddig is ott lappangott mélyen lenyomva, csak a maximalizmusom elfedte ezt, és amint megszabadultam a maximalizmustól, felszínre került.