A mi életünket azzal eszik meg, hogy kifelé még kimegy a feje, de vissza már nem, az a fránya szarv, ugyebár, hát az beakad. Aztán ott állnak nagy szerencsétlenül, kiszolgáltatva az elemeknek és a különböző szándékú és hajlamú fajtársaknak... és mindig van új, felnövekvő utánpótlás.