[Börzsöny Trail L 2015]
A Börzsöny Trail éppen egy másfajta edzésmódszer közepette talált.
Krilin barátom az UTH után felvilágosított, hogy valószínűleg van már állóképességem, tehát ne azt fejlesszem. Ugye azt fogadjuk meg, amire amúgy is hajlandóságunk van.
Az edzéseken innentől nem zavart, ha a szokásosnál gyorsabb tempóban futottam. Több 3-10 perces erős részt iktattam be a maraton és félmaraton közötti célpulzussal, esetleg egy kikormozós menet perc is belefért, ha egy célzott strava szegmensre mentem.
(Egyszer szeretnék egy 10x1000m-es intervalt megcsinálni, fizikailag és fejben is, hasznos cél). És hogy ez a gyorsítás miért kell? Idei vagy jövő évi célom a háromórás utcai maraton.
Szóval Börzsöny. Mint mindig, a verseny elején szigorú pulzuskontrollal futottam, nem is zavartattam magam. Diósjenőről kifutva 10-12. hely. Aztán szép lassan daráltam be az embereket, bár többen ellenálltak. Beértem a kocogó Szabó Áront, aki nem versenyzett, és készséges beszélgetőpartnernek bizonyult. Kisvártatva az a srác, aki eddig kemény diónak bizonyult (felfeléken mindig visszaért) ritmust váltott és fokozatosan leszakadt :). A 28 fok sem viccelt, folyamatosan szürcsöltem a zsákomból. Nemsokára jött a piros leág, ahol tavaly annyian tovább tévedtek (idén is jópáran), idén nem ettem meg, nem ám! A Garminon is mutatta és a pöttöm nyilakat is időben megláttam.
Majd itt, a piros jelzés őrült lejtőjén, miután épp leelőztem valakit, beleléptem egy faágba. Az átszúrta a cipőtalpat, a betétet, beledöfött a talpamba. Eléggé fájt, de úgy tűnt nem tört belém, se nem maradt benne a cipőben. Figyeltem, érzem-e a kiömlő vér melegét, mert megállni nem volt merszem és időm. Aztán csak a fájás maradt, azzal meg elvoltam. A királyházai ponton aztán teletöltettem a kulacsot, egybe lehúztam azt a hat decit, csodálkoztam is magamon, micsoda huzatom van. Majd három sóspereccel és egy tele kulaccsal elsiettem.
A Z+ jelzésen volt minden szépség. Poros munkagép-dózer, és csodás derékig érő elefántfű, csalán. Konstatáltam, hogy a Börzsöny trail nem annyira futóverseny, itt inkább arról szólt, hogy ki gyalogol gyorsabban. Nem mondom, jól is ment. Az emelkedőn újabb két srácot fogtam meg. Az NHH felé a P3-on ügetve már éreztem a meleg hatását, tavaly ugyanitt fittebb voltam. Itt volt a leghűvösebb, egyszer még 25 fok alatt is mértem. Én meg először láthattam, micsoda kárt szenvedett a Börzsöny tavaly, még most is borzalmas látvány volt a rengeteg kidőlt öreg fa.
Két és fél órája futottam, kicsit fáradtan már. Az NHH felé egy tízperces oda-vissza közös szakaszon lehet ám társasági életet élni. Egy őr lent: "harmadik vagy!" (E? Valaki megint kiesett előlem?), majd Nagy Gyuri és Allaga Tamás szembe az NHH-ra vezető kaptatón (ezek szerint Hajduska Balázs tűnt el), nekik már lejtő. Odafent szurkoló gyerkőcök, kiránduló ember hegyek és készséges pontőrök. Ismét kulacs izó húzóra, és tele elvitelre. Muszáj inni, de ebből még baj lesz, tudom. Csanya sós paradicsom hegyeket említett a rajtban. Sosem ettem paradicsomot versenyen. Vettem belőle. Meg is sóztam. Csak kicsit bőven jutott, centis sópiramis keletkezett a zöldségen :) Leszórtam ami lejött, megettem, de még így is kéthavi sóadagot nyammogtam, ki is köptem mindent és ittam rá.
NHH-ről lefelé még találkoztam a két korábban leelőzött sráccal, a gyorsabbik három percen belül volt, ez kicsit aggasztott. Az meg pláne aggasztott, hogy innen csak lefelé következik (a Csóványos kis púpját leszámítva) és éppen most ittam, ez nálam szúró oldalt jelent.
Sajnos, amitől tartottam, be is jött, a Csóványostól szinte a célig szúrtam, úgy éreztem, hogy cammogok a lejtőn, ej, de jó lett volna kifutni. Tavaly görcs, most szúrás. Sosem jön össze.
Diósjenő előtt pedig még Allaga mestert is megpillantottam, percen belül volt, de sajnos ő is meglátott, esélyem sem volt beérni.
3ó36p, 35 km. Nagy Gyuritól 13 percet kaptam, Tamás percen belül volt.
Végül Zoncsitól hadd lopjak egy alcímet: "Hogy nem nyertem meg a Börzsöny Trail L-t"
Hát lassú voltam :)
https://www.strava.com/activities/325151325
http://sportident.hu/20150614_Borzsony_Trail_reszidos.html
U.i.: egyszer már kipróbálnám, hogy elfutom az elejét. Az első frissítőpontig arányaiban nagyon sok hátrányt szedtem össze. (vagy én lassultam be kevésbé, ezt sosem tudjuk meg...)
Gratulálok minden vasárnapi Jedinek, köszönöm a szervezést, jó hétvége volt!
