Én viszont úgy látom, hogy az "égbe emelkedő Morill vám" Georgia és Dél-Carolina kivételével sehol Délen nem zavart sok vizet

 

-- Azt tudod, hogy az 1861-es nem az első krízis volt, amit a vámok okoztak? 1831-32-ben Dél-Karolina egyszer már ki akart válni az USA-ból, ugyanamiatt, hogy túl magasra emelték a vámokat. Ez volt az 1831-32-es nullifikációs válság. https://en.wikipedia.org/wiki/Nullification_Crisis

 

Az 1828-as vámtörvény okozta a kirobbanását.

"The Tariff of 1828

The Tariff of 1828, enacted on May 19, 1828, was a protective tariff passed by the U.S. Congress. It was the highest tariff in U.S. peacetime history up to that point, enacting a 62% tax on 92% of all imported goods. The goal of the tariff was to protect northern U.S. industries by placing a tax on low-priced imported goods, which had been driving northern industries out of business. Nevertheless, the South strongly resisted the Tariff of 1828 for several reasons. Firstly, they were forced to pay higher prices on goods that the region did not produce, and secondly, the reduced importation of British goods made it difficult for the British to pay for cotton imported from the South. In essence, the South was simultaneously forced to pay more for goods and to face reduced income from sales of raw materials.^[2] These unfortunate results caused many in the South to refer to the Tariff of 1828 as the Tariff of Abominations."

-- A kiemelt részek mutatják, hogy ez nem egy két déli államot érintő probléma volt, hanem az egész mezőgazdasági termelést végző országrészeket. Nem a rabszolgaság volt a krízis témája, hanem a vámok. 

 

Még az elszakadó Virginia állam is védővámok bevezetését tervezgette ipara védelmében.

 

-- :) Igen. És miért? Mert az összes déli állam közül Virginiának volt a legfejlettebb ipara, bányászata. Az iparosodás a keleti part északi végéből (mondjuk New Yorkból) haladt dél és nyugat felé fokozatosan. Eddigre már elérte Virginiát is, ezért a Konföderáció megalakításánál az egyik Mély-Délről érkezett szónok azt követelte, hogy a kilépés a Konföderációból muszáj teljesen szabad legyen, mert ha így folytatódnak a dolgok, akkor húsz év múlva az iparosodó Felső-Déllel ugyanaz lesz a problémája a Mély-Délnek, mint most az északiakkal: nevezetesen az iparuk termékeinek védelmében védővámokat fognak emelgetni és akkor a továbbra is mezőgazdasági és szabadkereskedelemben érdekelt országrészeknek ismét mozdulniuk kell. 

 

Mikor az iparosodás elérte Virginiát és elkezdtek megnövelt hozzáadottértékű termékeket gyártani mittomén krumpli, búza és gyapot helyett, onnantól a rabszolgák jövedelemtermelő képessége az ültetvényeken fokozatosan csökkent az gyárakban elérhetőhöz képest. Ez mindenhol így történt, ezért ment végbe az abolíció északon és terjedt dél felé az ipar meghonosodásával együtt.

 

És persze hatalmas felháborodást keltett Nagy-Britanniában, mert leginkább az ő érdekeiket sértette, ordítottak is miatta rendesen.

 

-- És kinek a zsebébe vándorolt az ő zsebükből a vámmal kihúzott pénz? Egen, az iparrészvényesek zsebébe, akik nagyon örültek az automatikusan megnövelhető áraknak.

 

A végül nem ratifikált Corwin Amandement, hiába fogadta el a Szenátus 1861. március 2-án, a déli államokat rohadtul nem érdekelte, annál is inkább, mivel az első hét állam addigra mát kinyilvánította elszakadását.

 

-- Á. És miért nem érdekelte a maradék nyolc rabszolgatartó államot? Miért vált ki belőlük további négy (és próbált meg másik három), ha egyszer csak és kizárólag a rabszolgaság volt a probléma és a Corwin Amandment örök időkre tagállami hatáskörbe utalta volna a rabszolgaság tárgyalását? Nemdebár ennek semmi értelme nem volt.

 

Azért történt így, mert a Corwin Amandment nem egyéb, mint az a program, amit a Republikánus Párt az 1860-as választásra kidolgozott. Rabszolgaság a déli államokban oké (ott ahol már létezik), de nyugatra nem terjedhet (északra meg pláne nem, de az nem is fenyegetett). Ez nem 1861. március 2-ának az újdonsága volt, hanem az egész 1860-as választási kampányban végig ezt mondták a republikánusok. És ezzel győztek. Mindenki tudta ez, a déli politikusok is tudták. Amikor kiválnak, nagyon jól tudják, hogy ez lesz majd a politika. És nem akarják megvárni Lincoln beiktatását, mert azt is tudják, hogy egyben Morrill vám is lesz a politika. Ugyanabban a kampányban mondták azt is.

 

Ez egyszerre jelzi mindkét probléma fontosságát. A Dél nem volt homogén. Államról államra és térségről térségre változtak az igényei, érdekei. Összességében nagyon fontos volt a rabszolgaság kérdésének nem bolygatása, de pl. Virginia már nem értékelte olyan nagyra a kérdést, mert látszott, hogy neki hosszú távon nem ez a jövő, hanem az ipar. És ugyanígy volt vele Kentucky és Missouri is. Nagyon fontos volt a vámok kérdése, de Arkansas és Tennesse nem akart csak a Morrill vám miatt kiválni, pedig a Mély-Délhez tartoztak, nem a Felső-Délhez és ipart odáig csak mutatóba láttak. Szóval nagyon bonyolult a teljes válasz, de az nem igaz, hogy a vámkérdés nem volt fontos. Nagyságrendileg volt olyan fontos, mint a rabszolgaság kérdése, mert összefüggött vele.

 

Az északi textilipar nem tudta felszívni a dél gyapottermelését, csak olyan 15-20%-ban. Így a gyapottermesztést meg lehetett baszni, ha nem veszik meg az angol textiliparban, mert nem tudnak exportálni az USA-ba a vámok miatt. Ezt már a nullifikációs válságban körüljárták a déliek, megmérték, bemutatták. És ha leáldozik a gyapottermesztésnek, akkor mégis mit csináljon a rabszolga, amely csak ebben tudott nagy jövedelmet termelni? Amíg ez a feltétel nem állt fent, mert pl. a gyapotot lehántó Cotton Gint nem találták föl, és ezáltal a gyapot szövési célra felhasználása bajos volt, addig a kereset iránta alacsony volt, a gyapotból készült ruházat meg ritka és drága így csak az arisztokrácia, meg a gazdag polgárság ruhatárában szerepelt. Amíg emiatt a gyapotot nem keresték nagy volumenben, addig a rabszolgaság sokkal kisebb kérdés volt az USA politikájában, mert nem tudott a későbbihez mérhető jövedelmet termelni. És mivel nem tudott, ezért az ára is sokkal alacsonyabb volt.